2019. szeptember 10., kedd

DÉLELŐTT | 
Megtérés nélkül nincs kegyelem

Igehely: Róm 9:20-29; Kulcsige: 9:27 „Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül.”

Isten tervének és keze munkájának gazdagságát mutatja az egész teremtett világ. Ahogy nincs két egyforma virág, felhő és hópehely, úgy nincs két egyforma ember sem. Tekintsünk előbb a fizikaira, a láthatóra! Vajon nem szőtte át a gondolkodásunkat az elsötétedett, testies szemlélet, miszerint a csinos, a szép, az ép az értékes, de a „hibás” az értéktelen?

Lépjünk tovább a kevésbé láthatóra: hogy melyik emberrel mi lesz, miben részesíti majd Isten, azt vajon a mi dolgunk eldönteni? Számonkérhető, vádolható Isten ebben? Ne legyen hitetlen, kemény a szívünk, hisz Isten nem igazságtalan: a megtérés, a hozzá való fordulás útját mindenkinek felkínálja. S azt, ahogyan az emberek egyen-egyenként döntenek, Isten azt erősíti majd meg ítéletében.

Micsoda nagy ajándék, ha már a megváltottak életét élheted, s az élő Isten gyermeke lehetsz! Isten az Ő dicsőségének gazdagságát szeretné megmutatni a te földi edényeden. Lehet, hogy sérült már, ütött-kopott, de irgalma sugározhat belőle.

Kész vagy hálás szívvel fogadni, amit ma mér ki rád Isten?

Kelemen S. Sándor

DÉLUTÁN | 

A legközelebbi rokon

Igehely: Jer 32:6-15

Izráelben erősek voltak nemcsak a rokoni, de a nemzeti összetartozás szálai is. Erős nemzeti öntudattal rendelkeztek. Nemcsak arra vigyáztak, hogy egy-egy család neve ne haljon ki, hanem a birtokokra, földtulajdonokra is vigyáztak, nehogy idegen kézbe kerüljenek.

A család nevének fenntartásánál is, és a birtokeladásnál is a legközelebbi rokonnak volt joga és kötelessége a segítés, a megváltás. Jeremiás felismerte, hogy legközelebbi rokona által Isten szólítja fel arra, hogy földet kell vásárolnia. Példázat volt ez akkor az ő számára, és bátorítás a népnek is: Isten visszahozza még őket a fogságból, vásárolni fognak ott még házat, mezőt, szőlőt, s véghezviszi Isten mindazt a jót, amit eltervezett felőlük. Isten az engedetlenségük ellenére sem engedte a népét elveszni. Örök szövetséget kötött velük.

Milyen erős benned az Isten népéhez való tartozás tudata? Vigyázol-e a testvéreidre, az Istentől nyert örökségedre vagy eltékozolod azt? Mennyire szereted vérszerinti rokonaidat? Miben számíthatnak rád?

Kelemen S. Sándor

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:16–24 Kulcsige: ApCsel 16:18 „Ezt több napon át művelte. Mivel Pált bosszantotta ez, megfordult, és ezt mondta a léleknek: Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle! És az még abban az órában kiment belőle.”

Lídia megtérését követően Pál és társai különös helyzetbe kerültek. Az imádkozás helyére tartva egy kislánnyal találkoztak, aki démoni megszállott volt, és képes volt jövendőt mondani. A találkozás pillanatától kezdve a kislány napokon át azt ismételgette, hogy: „Ezek az emberek a magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!” Habár ez igaz volt, Pál mégis megbosszankodott rá (mert ez nem természetes viselkedés). De miért?