2019. szeptember 13., péntek

DÉLELŐTT | 
Ki hirdeti Isten igazságát?

Igehely: Róm 10:14-17; Kulcsige: 10:15b „Amint meg van írva: «Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!»”

Egy alkalommal egy igehirdető az istentisztelet elején levette a cipőjét, zokniját, majd megkérdezte hallgatóitól, milyennek látják a lábát. Hát a férfilábról mi szépet lehetne mondani?! Isten azt a lábat mégis szépnek mondja, hisz viszi az örömhírt. Jót és békességet hirdet az a szolga. Ha ebben a szolgálatban állsz, testvérem, örömmel tarts ki benne! Olyan sok hírt kapnak ma az emberek a hirdetések és különböző csatornák vagy a világháló oldalai által, de ami az embereknek a legfontosabb, amire életbevágóan szükségük van, amit feltétlenül hallaniuk kell, az a Krisztusról szóló evangélium, a jó hír.

Kedves olvasóm, akkor szép a lábunk, ha Isten azt mondja róla: ha a jó hírt visszük vele. A családodnak, a munkatársaidnak, a szomszédaidnak mind Krisztusra van szükségük. Futhatsz, szolgálhatsz rengeteget értük, de az még nem elég. A jó hírt is hallaniuk kell. De hogyan hallják, ha nem mondja nekik senki? Hogyan térjenek meg, ha nem hallják az igét? Ma kinek fogsz Krisztusról beszélni?

Kelemen S. Sándor

DÉLUTÁN | 

Az Úrtól jön a szabadulás

Igehely: Jón 2:3-10

Ha volt valaki a Seol torkában, akkor az Jónás. A tenger mélyén, egy hal gyomrában – emberileg teljesen kilátástalan helyzet. S még jobban elcsüggeszthette ebben a helyzetben az a tudat, hogy a saját hibájából került oda: engedetlen volt Isten iránt. S mit tesz Jónás? Nem dobja el magától az utolsó esélyt, vagyis nem adja fel. Istenhez kiált, sőt sikolt a halál torkából.

Jónás példája hangosan hirdeti ma este nekünk, hogy bármilyen helyzetbe kerüljön is az ember, van esély a megmenekülésre. Nincs oly mélység, nincs olyan kilátástalanság, ahova Isten keze ne érne el. Nincs olyan bezárt börtön, amelynek zárjait Isten ne tudná leverni.

Jónás magába szállt, elgondolkodott, a szíve vágyott Isten temploma után: vajha meglátná még az élők földjén Isten szent templomát! Az alázatos, bűnbánó szívet soha nem vetette el Isten. Meghallgatta Jónás kiáltását is, és válaszolt.

Elevenedjen meg a szívünk ebben a reményben: az Úrnál van a mi szabadulásunk is. Kiáltsunk Istenhez, és maradjunk veszteg, míg Ő nem hozza a szabadítást.

Kelemen S. Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Jak 5:7–11 Kulcsige: Jak 5:8 „Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.”

Van el­nyo­más (1–6v.), de hogy kell vi­sel­ked­ni el­nyo­más alatt (7–12v.)? Test­vé­re­i­nek szó­lít­va, ked­ve­sen bá­to­rít min­ket Jakab apos­tol, hogy néz­zünk a sza­ba­du­lás nap­já­ra, és le­gyünk tü­re­lem­mel, amíg az Úr Jézus vissza­jön. Imá­ban gon­dol­junk ül­dö­zött, nehéz hely­zet­ben lévő test­vé­re­ink­re. A tü­re­lem­re intés ér­vé­nyes, hi­szen min­de­ni­künk­nek van­nak kí­sér­té­se­ink és har­ca­ink. Az egyik nagy kí­sér­tés, hogy egy­más ellen for­dul­junk és pa­nasz­kod­junk.