2019. szeptember 2., hétfő

DÉLELŐTT | 
A szentekben lakó Szentlélek

Igehely: Róm 8:1-11; Kulcsige: 8:9 „Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé.”

Néhány nappal a megtérésem után több bolt kirakati tükrénél is megálltam, és azt vizsgáltam, látható-e a változás? Ragyog-e az arcom? Látszik-e rajta az öröm? Azóta is, amikor a tükörbe nézek, olvasok a tekintetemből, olykor a másokéból is. De tudom azt is, hogy megvezethetjük egymást, meg magunkat is. A smink, a tudatos mosolyok a lényegen mit sem változtatnak.

Pál apostol két csoportra osztja olvasóit. Az egyiknek minden oka megvan az örömre, míg a másik kárhoztató ítélet alatt van. Az egyik szabad, a másik fogoly. Lehet, hogy olykor egy légtérben vannak, egyformán érzik a nyomasztó környezetet, mégis óriási a különbség. Olyan ez, mint amikor a börtönben látogatási idő van. A terem, ahova bejönnek a rabok, ráccsal van kettéválasztva. Egyik oldalon a rabok, a másikon a szabadok, a látogatók. Ugyan mindketten börtönben vannak, de van egy nagy különbség, mégpedig az, hogy a végén ki melyik ajtón megy majd ki. A szabadok, mivel ellenük nincs bírói ítélet, azon az ajtón mennek ki, amelyik a szabadságba vezet, míg a rabok szűk cellájukba. „Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság” (2 Kor 3:17).

A bennünk lakó Szentlélek megváltoztatja törekvéseinket, kedvessé tesz Isten előtt, és életre kelti halandó testünket is!

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Jót tervezett az Isten

Igehely: Jer 29:11-13

A babiloni fogság nem Isten terve, hanem a választott nép folyamatos engedetlenségének és a prófétai szó elutasításának az eredménye. Ugyanakkor a fogság fegyelmi eszköz is a Mindenható kezében, mert népével hosszútávú célja van. A nyomorúság, amely fojtogat, nem Isten akarata!

A fogságban levőknek nincs és nem is lehet rálátásuk a jövőre. De amikor a próféta közli, hogy: „csak én tudom, mi a tervem veletek”, ezzel reménysugarat ad. Jó hír, hogy a kilátástalanság ellenére van terv a jövőre, mégpedig több, mint emberi óhaj. Nagy megtiszteltetés, amikor Isten közli velünk is tervét: „békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.”

Kedves olvasóm! Elszomorít a romlás, amit látsz? Nincs, akinek terheidet elmondd? Így szól ma hozzánk az Úr: „Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.” Bízzál hát ígéreteiben és ne maradj a csüggedés mocsarában! Fordulj hozzá teljes szívedből és várd hittel szabadítását! Valld meg hitedet a zsoltárossal: „Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!” (Zsolt 42:11-12)

Nagy István

 Napi áhítat

Igehely: 2Kor 6:14–7:1 Kulcsige: 2Kor 7:1 „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!”

Sajnos, olyan világban élünk, és olyan időket értünk meg, amikor mind jobban összemosódnak a határok a világosság és a sötétség között, igazság és gonoszság között. Próbáljuk ezeket megmagyarázgatni: nem lehetünk maradiak; el kell fogadnunk a másságot; jobban kell, hogy szeressük felebarátainkat, gyermekeinket. A gyülekezetben is engedékenyebbek kell, hogy legyünk, több mindent eltűrve és megértve. Ez mind jó lehet, de vajon ezekkel az érvekkel nem szélesítjük-e ki a keskeny utat olyan útra, ahol már mindent szabad?