2019. szeptember 5., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A Szentlélek szolgálata a szentekért

Igehely: Róm 8:26-30; Kulcsige: 8:27 „Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek szándéka, mert Isten szerint jár közben a szentekért.”

Nem kell nagy bajnak történnie ahhoz, hogy szembesüljünk erőtlenségünkkel, gyengeségünkkel. Még a legerősebbeket is leteperheti az ellenség. Mindannyian szorultunk már segítségre, és átéltük azt a könyörületet, hogy valaki csak úgy jött, segített rajtunk a bajban, és csendesen továbbment. Így segít Isten Szentlelke is a benne hívőkön. Nem is csak alkalmanként, hanem folyamatosan. Számíthatunk a nagy Pártfogóra, a nagy Segítőre.

A Szentlélek szolgálata nem bőröndcipelésben, fahordásban vagy egyéb fizikai segítségnyújtásban mutatkozik meg. Ő a Mindenható Istennel való kapcsolatunkban segít. Megtanít úgy imádkozni, ahogyan közeledik a gyermek az Atyjához: bizalommal, természetesen, lényegre törően. Megajándékoz azzal a bizonyossággal, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk (Róm 8:15-16). Amikor az Istennel kapcsolatos érzéseinket vagy vágyainkat nem tudjuk szavakba formálni, ilyenkor a Szentlélek azonosul velünk, magára veszi legmélyebb vágyódásunkat, és tolmácsolja kristálytisztán Isten felé. Ezzel a tudattal bátran kezdhetjük a napot. Atyánk tudja dolgainkat, és kezében tartja sorsunk irányítását. Bármi történjék is velünk, azt jóra változtatja (28.v.).

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Imádkozz, hogy felismerd akaratát!

Igehely: 2Sám 5:17-25

Mai témánk szorosan kapcsolódik a tegnapihoz. Csak úgy lehet Istennel tervezni, ha felismerjük akaratát. Akarata felismerésének egyik módja az imádkozás. Az imádkozás egyik eredménye pedig, hogy képesek leszünk ráhangolódni Isten akaratára.

Olvasva a kijelölt történetet, talán azt mondod: „így könnyű harcolni, így nem nehéz győzni”. Valóban felbecsülhetetlen előnye volt Dávidnak a filiszteusokkal szemben. Soha nem indult bizonytalan csatába. Mindig előre tudta az ütközet kimenetelét. Csak annyit kellett tennie, hogy megkérdezze az Urat, majd annak megfelelően cselekedett. A második csata előtt ráadásul még pontos utasítást is kapott arra, hogy honnan támadjon, és arra is, hogy mikor.

Mi is, Dávidhoz hasonlóan, tudjuk, hogy a győzelem nem a mi érdemünk. Ő alázattal, Istennek adva a dicsőséget, mondja: „Áttört az Úr ellenségeimen, mint víz a gáton.” Isten láthatatlanul, de megtapasztalható módon előttünk jár a harcban, és Ő győzi le ellenségünket.

Imádkozz minden döntésed előtt, indulj, ha Ő mondja, hidd el, hogy ígérete szerint előtted megy, és éld át a győzelem örömét, dicsőítve Őt ezért!

Nagy István

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.