2020. április 21., kedd

DÉLELŐTT | 
Próféták gyilkosai

Igehely: Mt 23:29-36; Kulcsige: Mt 23:33 „Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől?”

A történelem során Isten népe sokszor elhagyta Istent, és bálványokat tisztelt. Isten prófétákat küldött, hogy a népet felébressze, megtérésre szólítsa fel. A megtérni nem akaró nép azonban mindenképpen el akarta hallgattatni a prófétát, sokszor tömlöcbe vetette, elüldözte vagy megölte. A farizeusok ápolták a megölt próféták emlékét, szépítették sírköveiket. Ezzel akarták bizonyítani, hogy különbek elődeiknél. Jézus ítéletet hirdet a farizeusokról, mert jól ismeri, mi van a szívükben. Ők Jézus Krisztust, Isten Fiát, a Messiást készülnek elhallgattatni – megölni. Miért? Mert Jézus többet lát életükből, mint amit a külső takar, és ezt szóvá is teszi. Lehetőségük lenne megtérni, de ők nem akarnak, ezért nem menekülhetnek meg a gyehennával sújtó ítélettől.

Istennek ma is vannak küldöttei, akik rámutatnak a bűnre, és felszólítanak a megtérésre. Becsülöd-e őket, vagy megveted? Hogyan viszonyulsz ahhoz a testvérhez, aki int és figyelmeztet téged? Szép visszaemlékezni hitelődeinkre, de mi milyen kortársaik lettünk volna? Vagy ha ők lennének a mi kortársaink, fogadnánk-e őket?

Dimény Miklós

DÉLUTÁN | 

Szabadító szolgálat

Igehely: Ézs 42:1-7; Kulcsige: Ézs 42:7 „Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket!”

A Mt 12:20 szerint ez a szolga az Úr Jézus Krisztus. Az Atya Isten választottja, akit szíve kedvel (Károli), az egyszülött Fiú, aki bár Isten formájában volt, emberi testbe öltözött, és szolgai formát vett fel (Fil 2:6-7). Figyeljünk meg egy néhány jellemzőjét ennek a szolgálatnak:

Törvényt hirdet – a hegyi beszédben tanított a törvény helyes megtartásáról. Nem kiált, nem lármáz – nem magára akarja felhívni a figyelmet, az Atyát akarja bemutatni. A megrepedt nádat nem töri el, nem tapos rá az erőtlenre. A farizeusoknak a bűnösök iránt tanúsított megvetésével ellentétben Ő lehajol hozzájuk, bűn-összetörte szívüket bekötözi, meggyógyítja. A pislákoló hitet újra fellobbantja. Világosságot hoz a vakoknak. Ráismernek önmagukra, bűneikre, de felismerik Isten szeretetét, kegyelmét, megbocsátását. A bűn foglyait kihozza börtönükből, szabaddá teszi.

Te szabad vagy-e már bűneidtől? Ha igen, akkor Jézus nyomdokaiban járva rád is vár a szolgálat, amit Krisztusi indulattal kell végezned. Íme, az Úr, Szolga-Király, Most minket hív, kövessük hát! (HH 232)

Dimény Miklós

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 13:42–52 Kulcsige: ApCsel 13:49–50 „Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.”

A tisz­ta evan­gé­li­um, az Isten élő igéje meg­érin­ti és vá­lasz­adás­ra kész­te­ti a hall­ga­tót. Pál és Bar­na­bás a zsi­na­gó­gá­ban az Írá­sok­ból ki­in­dul­va, a Szent­lé­lek­től ka­pott böl­cses­ség­gel ma­gya­ráz­ták Krisz­tust. Sokan vol­tak, akik hit­tek, má­sok­ban pedig fél­té­keny­ség éb­redt. Nem ol­va­sunk arról, hogy a po­zi­tí­van és ne­ga­tí­van re­a­gá­lók mel­lett lett volna egy je­len­tős tömeg, aki­ket a Krisz­tus­ról szóló evan­gé­li­um hi­de­gen ha­gyott volna.