2020. augusztus 19., szerda

DÉLELŐTT | 
Megtérni csak szívből lehet

Igehely: Jer 17:1-27; Kulcsige: Jer 17:9 „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!”

Többféle megtérést ismerhetünk: teljeset és részlegeset, őszintét és színleltet, megbánhatatlant és ideigleneset stb. Fontos, hogy kihez térünk meg! Fordulhatunk Isten felé, vagy bizonyos egyházakhoz. Az Istenhez való, szívből jövő megtéréssel maga a Szentlélek ültet be minket Krisztus Testébe, az újszövetségi gyülekezetbe!

Bibliánkban a szív az ember legbensőbb lénye. Ebbe van kódolva bukott emberi természetünk. Megtéretlenül kőkemény. Ide íródott be „gyémánthegyű vas íróvesszővel” minden bűnünk. Ez családtagjainkra, a környezetünkben élőkre is erős hatást gyakorol. Így veszítettük el Istentől kapott drága örökségünket. Álnokabb, csalárdabb, hamisabb, hűtlenebb a szívünk mindennél. Javíthatatlan! Ki tudná kiismerni? Isten belelát, Ő vizsgálja meg azt. Ő képes azt kicserélni egy ártatlan, szeretni képes és tiszta szívre! Így nyitott lesz bízni az Úrban, és Tőle függeni mindenben. Áldott lesz. Egész lényünket valóban átjárja az Ő gyógyítása és szabadítása. Engedelmeskedni fog Istenének. Akkor az Úr ünnepe lesz a nyugalomnapunk. Terhektől szabadon megyünk szent házába Őt imádni és szolgálni.

Milyen diagnózist állapíthat meg az áldott Orvos a szívünkről? Rábíztuk-e véglegesen a szívünket?

Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

„Légy példája a hívőknek!”

Igehely: 1Tim 4:12-16 Kulcsige: 1Tim 4:12 „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban.”

Pál tudta, hogy közeledik élete végéhez. Hűséges, rátermett utódokat akart maga után hagyni. Isten, Pál és a vének többek között Timóteust szemelték ki erre. Neki szembe kellett néznie az efézusi tévtanítókkal is. Bele kellett nyúlnia a „darázsfészekbe”. Pál a harmincas éveiben járó Timóteusnak a heves viták, a megtorló intézkedések helyett a jó életpélda, és az Isten szerinti szervezés-rendezés módszerét ajánlotta. Igen nehéz a hívők példaképének lenni. Ez még mindig feladata egy kb. 16 éve megtértnek. Pál három évet töltött Efézusban csaknem 10 évvel korábban. E levél megírása előtt 4 évvel küldött egyet Efézusba is. Így „magasra helyezte a lécet”!

Most nekünk kell példát adnunk testvéreinknek az építő beszédben, az igeszolgálatban. Magaviseletünk tükrözi hitünk, szeretetünk és tisztaságunk szintjét. A nekünk adott kegyelmi ajándékok bölcs használatával Istennek is örömöt szerzünk. A környezetünkben élőknek helyreállást teszünk lehetővé. Oly kívánatos, hogy a lelki munkások előhaladása az Isten ismeretében, a megszentelődésben nyilvánvaló legyen mindenki előtt! Helyezzünk mi is hangsúlyt személyes kapcsolatunkra Megváltónkkal, embertársainkkal és önmagunkkal!

Vass Gergely

 Napi áhítat

Igehely: Jn 15:1–8 Kulcsige: Jn 15:5 „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”

Ismerős számunkra a kép, ami ebben a példázatban található: az Úr Jézus az igazi szőlőtő, az Atya a szőlősgazda, mi pedig a szőlővesszők. Az igazi szőlőtőben az Atya élete van, mert az Úr Jézus egy az Atyával. Az Atya élete a szőlőtőben, majd a szőlővesszőkben valósítja meg a gyümölcsözést. A sok gyümölcs az, ami az Atyát megdicsőíti, mert az Ő életének bőségéről tanúskodik.