Igehely: Jer 35:1-19; Kulcsige: Jer 35:16 „Jónádábnak, Rékáb fiának az utódai megtartották ősük parancsát, amelyet az megparancsolt, de ez a nép nem hallgatott rám.”
Isten elküldi Jeremiást a rékábiak háza népéhez, hogy bemutassa az Izráel övetkezetességének hiánya és a rékábiak hűsége közötti ellentétet. Jeremiásnak próbára kellett tennie a rékábiakat, hogy vajon áthágják-e fogadalmukat azzal, hogy bort isznak, vagy nem (2.v.). De ők azonnal elutasítják ezt, és kifejezik hűségüket fogadalmuk iránt. Visszautasítják a bort, és elmagyarázzák, hogy nekik teljesen el kell szakadni a világi és városi élet romlott, erkölcstelen és bűnös befolyásaitól (6-7.v.). Hűségesen követték atyjuk, Jónádáb parancsait, hogy ne igyanak bort, ne lakjanak házakban, hogy ne vessenek, és sátorlakó, nomád életmódot folytassanak. És ezt már több mint kétszáz éve be is tartották. Mindeddig hűségesek voltak atyjuk parancsaihoz. Most is csak a babiloni megszállás miatt tartózkodnak városban (11. v.).
A rékábiak hűsége példaként áll Júda hűtlen emberei előtt, akik megszegték az Úr iránti elkötelezettségüket. Mindezt hirdetni kell azért, hogy bűntudatra ébressze mindazokat, akik hűtlenül hátat fordítanak az Úrnak. Hűséges életük jutalmaként az Úr csodálatos ígéretet adott a rékábiaknak (18-19. v.). Életük éles ellentétben áll Júda népének következetlen életével és hűtlen eljárásával. Ezért a hűséges és példamutató életért az Úr azt ígéri a Rékáb utódainak, hogy leszármazottaik megmaradnak Isten kegyelmében (19.v.), soha nem lesznek eltöröltetve. Az egyik leszármazottjuk 150 év elmúltával meg is van említve a Nehémiás könyvében (Neh 3:14). Zsidó hagyomány szerint a rékábiak később beolvadtak a zsidó népbe, és különleges szolgálattal lettek megbízva a templomban a babilóniai fogságból való visszatérés után.
Hűségeseknek kell lennünk az Úr előtt. Isten hűséget és következetességet vár el tőlünk. Ahogy haladunk előre, napról napra engedelmeskednünk kell Isten szavának, és igazán kell élnünk. Ha az Úr nevét valljuk, akkor úgy kell járnunk, ahogyan Ő is járt. Igaz életet kell élnünk. Mi jellemzi életünket inkább – a hűség vagy a hűtlenség? Szeretjük-e és ragaszkodunk-e Isten parancsolataihoz?
Pardi Félix
Bibliaóra: Üldözés idején szolgáljunk az Úrnak! – 1Kir 19:1-18 (Zsolt 55:23)
A szenvedés legmagasabb példája
Igehely: 1Pt 2:18-25 Kulcsige: 1Pt 2:20 „De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében.”
Emlékszünk arra, hogy Péter milyen közel volt az Úr Jézushoz. Ha valaki szemlélhette közelről az Úr Jézus személyét és életét, akkor az Péter lehetett. Az igében Péter gondolatait olvashatjuk Krisztusról és kereszthaláláról. Négy igazságot sorol fel az Úr Jézus halálával kapcsolatosan. Véssük a szívünkbe, és fontoljuk meg ezeket!
Az első, hogy Krisztus értünk szenvedett (21.v.). Meglepő és csodálatos igazság. Nem azt jelenti, hogy az Úr Jézus csupán egy jó példát hagyott hátra, megmutatva nekünk, hogyan is kell az igazságért vagy egy nemes ügyért meghalni. Ez azt jelenti, hogy az Úr Jézus helyettünk, miattunk, érettünk, helyettes áldozatként halt meg.
Másodjára azt olvassuk, hogy Krisztus jogtalanul szenvedett (22.v.). Ő teljesen bűntelen, tökéletes életet élt. Ez is csodálatos igazságot takar: Jézus Krisztus a tökéletes Ember. Mivel soha nem vétkezett, ezért benne nincs semmilyen igazságtalanság. Ezért az Ő igazsága befedezheti és megvédheti az embert. Bárki, aki igazán bízik és hisz Jézus Krisztusban, el lesz fogadva az Ő igazságáért. Igazsága befedezi, eltakarja a mi igazságtalanságunkat.
Harmadízben: azt olvassuk, hogy az Úr önkéntesen és készségesen vállalta ezt a szenvedést magára (23.v.). Szidalmazva volt, de Ő nem szidalmazta támadóit. Még csak nem is fenyegetőzött. Istenre bízta magát, hagyta, hogy Isten forgassa ügyét. Tudta, hogy Isten feltámasztja, és ezzel alátámasztja azt, hogy Ő valóban Isten Fia és a világ Megváltója. Hogyan érint minket személyesen az, hogy Krisztus az emberiségért szenvedett? Szenvedtünk-e már másokért?
Negyedszer: Ő azért szenvedett a bűneinkért, hogy mi meghaljunk a bűnnek (24.v.). Mit jelent ez? Ő a mi büntetésünket, ítéletünket hordozta. Ha igazán hiszünk és bízunk benne, mint Megváltónkban, akkor szabadok leszünk a bűntől. Az Ő sebeiben meggyógyulhatunk a bűn betegségéből.
Hozott-e valaki értünk akkora áldozatot, mint az Úr Jézus? Hogyan érjük el a gyakorlatban azt, hogy szabaduljunk a bűntől? Mit jelent az Ő sebeiben meggyógyulni?
Pardi Félix
Új hozzászólás