2020. augusztus 3., hétfő

DÉLELŐTT | 
Jeruzsálem hűtlensége

Igehely: Jer 2:1-28; Kulcsige: Jer 2:13 „Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet.”

Jeremiás tiltakozik, hogy nem ért a beszédhez, ezért Isten igéjét kapta, amit hirdetni kellett. A 2. fejezet így kezdődik: „Így szólt hozzám az Úr igéje” – tehát a következő üzenetet maga Isten szólja népe felé.

A tiszta és őszinte ragaszkodásról beszél az Úr igéje a második, valamint a harmadik versekben, de a következőkben már arról beszél, hogy visszájára fordult minden. Jákób háza hűtlen lett Istenéhez. Nagyon fáj Istennek, hogy a szent nép bálványimádóvá vált. Mintha mindenki szem elől tévesztette volna Őt: az atyák, a fiak, de még a papok is. A hűtlenség mélységét leíró kép párhuzamot von az élő víz (forrásvíz) és a halott víz (tárolt víz) között. A forrás, természetéből fakadóan, mindig friss vizet ont, a ciszterna vize viszont poshadt, büdös és mocskos. Mindezek ellenére Jeruzsálem a tárolt vizet választja, melytől megfertőződik, megbetegszik, végül meghal. Isten figyelmezteti súlyos tettére és annak következményeire, de Jeruzsálem mindent tagad (Jer 2:23). Nem ismeri be hitehagyását, elfordulását, idegen szerelmét, éppen ezért Isten más istenek kezébe engedi őket.

Mennyire vagy hűséges Istened iránt? Maradj a forrás mellett, hogy élj!

Molnár Ottó

DÉLUTÁN | 

Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat

Igehely: Zsid 9:15-22 Kulcsige: Zsid 9:22 „A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.”

Minden Bibliát olvasó ember rádöbbent már arra, hogy a bűn az, ami közénk és Isten közé állt, megrontva meghitt kapcsolatunkat Vele. Az Ószövetség lapjain elénk tárul a tény, hogy rendezni lehet ezt az állapotot úgy, ha egy állatot megölnek, és vérével engesztelést szereznek. Az új szövetség, hasonló módon, vér kiontásán alapszik. Nem egy arra szánt állatén, hanem a tökéletes Krisztus vérén. A bűn eltörlésére vérnek kellett kifolynia, majd csak ezután kerülhetett vissza az ember Istenhez. „Vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.”

Belegondolva a vérontás súlyosságába, talán elszörnyedünk azon, hogy milyen az Isten: egy vérszomjas lény, akinek eltorzultak az érzékei, és csak a vér látványa nyugtatja meg? Istennek nem az ölés és a vérontás a lényeg, hanem a vér által hordozott élet általi engesztelő áldozat. Nem is a vér elemei, a hemoglobin vagy a fehérvérsejt szerez engesztelést, hanem az általa fenntartott tiszta és romlatlan élet.

Igénkben Isten kegyelme végrendelethez van hasonlítva, mely csak akkor lesz érvényes, ha a végrendelkező meghal. Krisztus meghalt, ezért lett számunkra elérhető az örökség. Áldott legyen ezért örökké!

Molnár Ottó

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 14 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mt 23:1–15; Kulcsige: Mt 23:13 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.”

Miközben egyre közelebb jutunk az evangélium végéhez, egyre élesebbé is válik a Jézus és a farizeusok közötti szembesítés. Ők keresik a lehetőséget, hogy kivégezzék őt, Jézus pedig egyre nyilvánosabban bebizonyítja a képmutatásukat. Főleg ebben a fejezetben, amiben a hétszeres Jaj nektek! hangzik az írástudóknak és farizeusoknak. Bármelyik bűn sérti Isten szentségét, de úgy tűnik, hogy a képmutatást a legkevésbé bírja. Főleg szellemi vezetőktől: nekik az lett volna a feladatuk, hogy Istent és az ő jellemét bemutassák az embereknek.