2020. december 6., vasárnap

DÉLELŐTT | 
„Én Uram, Uram!” – Utolsó kívánság

Igehely: 5Móz 3:23-29; Kulcsige: 5Móz 3:24 „Uram, Uram! Te már megmutattál szolgádnak valamit nagyságodból és kezed erejéből. Mert van-e olyan Isten az égben vagy a földön, aki olyan hatalmas tetteket tudna véghez vinni, mint te?”

Isten kétszeres megszólítása gyakori mind az Ó- mind az Újszövetségben. A kettőzés lehet természetes reakció, ami előfordul olyan egyszerű szavaknál, mint az „igen” vagy „nem”. Néha személyek nevét ismételjük. Ezek jelentését az adott helyzet határozza meg, az adott kapcsolat, és főképp a hanghordozás. Ha kétszer kiáltjuk valakinek a nevét, az jelenthet hívást, figyelmeztetést, a felemelt hang megdöbbenést vagy ítélkezést, a leengedett hang sopánkodást, vagy akár együttérzést. Ezeket jellegzetes gesztus és mimika kísér.

Kétszer mondjuk azt, amit ki akarunk hangsúlyozni. Ezzel jelezzük, hogy számunkra fontos, és ellenőrizzük, hogy a fogadó fél felfogta-e. Sok jelentésárnyalata lehet a kettős hangsúlyozásnak, amit gyakrabban használunk, mint gondolnánk. Ezt tesszük imádságunkban is. Heti sorozatunkban több ilyen példát fogunk megvizsgálni.

Mózes imádságba foglalta utolsó kívánságát. Nagyon szépen imádkozott, kívánsága mégsem teljesült. Az „uram, uram” nem varázsige! Az imádság nem arra való, hogy azzal kívánságainkat valahogy elérjük. Mózes szinte hízeleg Istennek, amikor arra hivatkozik, hogy Isten „elkezdte megmutatni” neki nagyságát és hatalmát. Talán arra utalt, amikor Istennel volt a hegyen, és megláthatta dicsőségét. Eszébe jutottak a pusztai vándorlás során átélt csodák. Nem saját érdemeit emlegeti, hanem Isten mindenható hatalmát emeli ki, de számítása így sem jön be. Isten elutasította kérését.

Isten bármit meg tud tenni, amit akar, és meg is teszi, de nem biztos, hogy úgy, ahogy én szeretném. Ő folytatja dicsőséges munkáját, de nem minden esetben engem használ eszközül. Hányszor mondjuk mi is: „Uram, uram te meg tudod tenni”, és gondoljuk, hogy az nem csak nekem jó, hanem népe javát és dicsőségét is szolgálná, de Isten sem nem zsarolható, sem nem manipulálható. Ő nem hatódik meg a kedves szavaktól, őt nem hatja meg a hízelgés. Számára a bőbeszédű imádság pogányság. Azzal, hogy újra kérjük, nem ingatjuk meg akaratát. Az ilyesmi miatt akár meg is haragudhat ránk. Ez nem jelenti azt, hogy semmit sem kívánhatsz. Fő, hogy legyen fontosabb számodra az, amit Isten kíván.

Sallai Jakab

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Imádkozzunk azért, hogy az adventi forgatagban sikerüljön lehetőséget találnunk a meghitt egyéni elcsendesedésre! – Zsolt 62:2-3

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Ha feltámadtunk Krisztussal – Kol 3:1-12 (Kol 3:2-3)

DÉLUTÁN | 

Senki el ne hitessen titeket

Igehely: 2Thessz 2:1-12 Kulcsigék: 2Thessz 2:1-3a „Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti, arra kérünk titeket, testvéreim, hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely lélektől származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna. 3Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket.”

Egyszer egy hívő testvér ezt kérdezte tőlem: Mikor lesz a hittől való elszakadás? Vajon most van? A válasz erre kétértelmű. Hitehagyás van bőven, és mindig is volt, ilyen értelemben most is a hittől való elszakítottság idejét éljük. Ha a Jézus visszajövetelét közvetlenül megelőző időre gondolunk – ahogy Pál gondolta (3v.) – akkor még nincs itt a hittől való elszakadás. Hasonlóan értelmezi János az antikrisztus megjelenésének idejét, amikor azt írja, hogy már itt van. (1Jn 2:18) Az antikrisztusi lelkület áthatja e világot, de tudjuk, hogy az idők végén egy konkrét személyben fog fellépni. Ez Isten igéjének kinyilatkoztatása, és fontos, hogy tisztában legyünk ezzel, azért hogy:

Más tanítás össze ne zavarjon. A világ tele van konspirációelmélettel és hoax (álhír) üzenetekkel. Az Isten kijelentésének igazságától elfordult ember a hiszékenység mocsarában vergődik. Fogékonyak a badarságra, mert az újszerűen hat és szenzációs. Minden tíz évben előáll valaki, és meghirdeti a világ végének dátumát. Hogy áll a helyzet keresztyénséggel? Egyre kevesebben bátorkodnak kiszámítani naprakészen Jézus visszajövetelét, de az elmúlt századokban sok példa volt erre, és sok kár származott ezekből. Hamis spekuláció az is, hogy már eljött láthatatlanul. Tanítók merészen fejtik meg az utolsó idők titkait, és sokan szeretik, mert csiklandozza a fantáziájukat és drámai hatást váltanak ki. Hallgassunk Pálra, és még mennyből jött angyaltól se fogadjunk el más tanítást. (Gal 1:8)

Emlékezz a kijelentésre. „Nem emlékeztek rá, hogy… megmondtam nektek…?” (5v.) Jézus megmondta, hogy sokan jönnek az ő nevében és sokakat megtévesztenek (Mt 24:5), de ez még nem jelenti azt, hogy itt a világ vége. Később egy újabb megtévesztési hullámról beszél (a pusztító utálatosság megjelenésekor), és hozzáfűzi: „Íme, előre megmondtam nektek.” (25v.)

Ne feledd, hogy Jézus az Úr. A törvénytiprót meg fogja ölni szája leheletével. A Sátán képviselőjének uralomra lépését még visszatartja a Gyülekezet és a Szentlélek jelenléte a világon. Csak az elragadtatás után léphet trónra, amikor már nem lesz a földnek sója és világossága. Hívd segítségül az Úr nevét, így megmenekülsz a megtévesztéstől és a megtévesztőtől.

Sallai Jakab

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!