2020. február 3., hétfő

DÉLELŐTT | 
Dicsőítették, látva hatalmát

Igehely: Mt 9:1-8; Kulcsige: Mt 9:6 „Hogy pedig megtudjátok, hogy van hatalma az Emberfiának megbocsátani a bűnöket a földön: «Kelj fel» – így szólt ekkor a bénához –, «vedd az ágyadat, és menj haza!»”

Most pedig kövessük az Úr Jézust, ahogy elmegy a maga városába, Kapernaumba és ott találkozik a béna, paralizált beteggel. Leírhatatlan ennek az embernek a helyzete. Teljesen reménytelen, mert egy orvos sem tudott már rajta segíteni, sem a legkiválóbb gyógyszerek. Ez a bűnös ember igazi képe. Senki sem tud segíteni rajta, csak Jézus Krisztus egyedül. Voltak jó barátai, s nem csak bírálói, mint Jóbnak, ahogy meg van írva: „Minden időben szeret az igaz barát és testvérré válik a nyomorúság idejére.” (Péld 17:17)

Jézus a problémát a gyökerénél kezeli, mint a jó orvos: a bűnt elrendezi, a sebet kitisztítja, mert csak azután jöhet az igazi, teljes gyógyulás. Az írástudók nem így tudták és másképpen értelmezték: káromlásnak. Saját bűnük akadályozta meg őket abban, hogy megértsék az Isten Fiának hatalmát. Az Úr Jézusnak hatalma volt a bűnök bocsánatára a Földön. A csoda megtörtént, a beteg meggyógyult, már ő viszi haza az ágyát. Az ellenzék nem tudott örülni, de a sokaság dicsőítette Istent a csodáért.

Érted-e már a gyógyulás igazi forrását? Tudod-e eléggé dicsőíteni Jézus Krisztus hatalmát?

Szabó Mihály

DÉLUTÁN | 

Az irgalmasság diadalmaskodik az ítélet felett

Igehely: Jak 2:8-15; Kulcsige: Jak 2:13 „Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.”

Ezen a héten minden este az irgalmassággal foglalkozunk és hiszem, hogy mire eljön a szombat este, jól is fogunk vizsgázni. Az irgalmasságot tanulni kell, mert nem ezzel az erénnyel születünk erre a világra, hanem az ellenkezőjével: személyválogatás, törvénykezés, irgalmatlanság. Jézus Krisztus ezeket mind legyőzte a keresztfán, mint ahogy az irgalmasság is győz az ítélet felett.

Pál apostol azt mondja, hogy: „Krisztussal együtt megfeszíttettem, élek pedig többé nem én, hanem a Krisztus él bennem.” (Gal 2:2a) Ha ez igaz, akkor nem leszek többé személyválogató, törvényszegő, hanem tudok szeretni mindenkit és a szabadság törvénye szerint élek. Így pedig irgalmasságot tudok cselekedni, mint ahogy Jézus Krisztus is cselekedett velünk, akik a Jerikói út áldozatai lettünk. Milyen jó, hogy Jézus arra ment! Áldott legyen az Ő szent neve érte. Ámen.

Szabó Mihály

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Jó­zsué és Káléb a hit em­be­rei vol­tak. A pró­bák­ban meg­erő­sö­dött a hitük, mert bíz­tak Isten ígé­re­té­ben. A nép miért hát­rált meg? Va­ló­szí­nű­leg azért, mert a lát­ha­tók­ra néz­tek és meg­ijed­tek. Mó­zes­ről azon­ban azt ol­vas­suk: „Hit által hagy­ta el Egyip­to­mot, nem félt a ki­rály ha­rag­já­tól, hanem ki­tar­tott, mint aki látja a lát­ha­tat­lant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Ká­na­án­ba, rész­ben a nép szám­lá­já­ra ír­ha­tó: „Rám is meg­ha­ra­gu­dott az Úr mi­at­ta­tok, és azt mond­ta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Lát­hat­juk, hogy a hit, a bi­za­lom és a hűség mel­lett fon­tos az en­ge­del­mes­ség is.