2020. január 11., szombat

DÉLELŐTT | 
Szenvedés Jézusért

Igehely: Mt 5:1-12; Kulcsige: Mt 5:11-12 „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.”

Jézus egyáltalán nem rejti véka alá, hogy aki őt követi, annak szenvedésben is lesz része. Talán ez az egyik legjelentősebb tőrdöfés a mai modern, jóléti társadalom igényeihez idomult siker evangélium képviselői számára. A Megváltó nem visszariasztani vagy kiábrándítani akar minket az érte való szenvedés kilátásba helyezésével, hanem sokkal inkább felkészíteni akar arra, ami elkerülhetetlenül velejárója a krisztuskövetésnek. Ezzel együtt a szenvedést magát egy olyan dimenzióba helyezi, ami felül emeli az embert az őt érő pillanatnyi sérelmen, megvetésen, veszteségen. Az Érte vállalt szenvedés viszi a hívőt legközelebb Krisztushoz. Mert amikor ugyanazokat kell elszenvednie az Isten ellenségeitől, amit az Isten egyszülött Fia szenvedett el, akkor érzi, hogy milyen valóságos és szoros az összetartozás, a közösség. A szenvedést nem kell keresni, a vértanúságot sem kell provokálni. Megjön az majd magától, ha Isten jónak látja, és ha valaki mindvégig engedelmes. Eszembe jut egyik testvérnőnk a gyülekezetből, aki már az Úrnál van, ahogyan hálát adott imádságaiban az „áldott nyomorúságért, ami a Kősziklára űz!”

Drága Testvérem! Kérd az Urat, hogy tegyen méltóvá az Őérte való szenvedésre.

Oláh Lajos

DÉLUTÁN | 

Önként vállalt szenvedés

Igehely: Zsid 10:32-39; Kulcsige: Zsid 10:34 „A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van.”

A Biblia azt tanítja és a tapasztalat is mutatja, hogy Isten gyermekei sem kerülik el a szenvedéseket. Jézus pedig felkészítette övéit erre. Nem prédikált nekik siker-evangéliumot, mert nem akarta megtéveszteni őket. Azt mondta: elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Ez nem azonos azzal, hogy aki Őt követi és képviseli, az gazdag lesz, boldog lesz, egészséges lesz, sikeres lesz.

Mostani igénk címzettjei nem kevés próbát álltak ki: „Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok." Igazi okok az elkeseredésre, ugye? Vagy mégsem? Miután megvilágosodtak, (32v.) képesek voltak küzdeni. Ez a megvilágosodás annyit jelent, hogy kitárult a világ és nemcsak a szenvedések képezték a részét, hanem a megváltás és annak teljes beteljesedése: az örök élet is. Így lehetett, hogy „és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van." (34v.)

Kész vagy-e vállalni a szenvedők sorsában való osztozást?

Oláh Lajos

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A sze­re­tet és a sze­líd­ség nem zárja ki az ostor, a bot – vagy­is a ke­mény, ér­zel­mek­kel fű­tött dor­gá­lás – al­kal­ma­zá­sát. Sőt! Van­nak hely­ze­tek, ami­kor ezek­hez kell fo­lya­mod­ni, szó sze­rin­ti ér­te­lem­ben is. Ha eze­ket az esz­kö­zö­ket „a sze­re­tet kar­já­val moz­gat­ják” (C.H. Spur­geon), abból nem ke­let­kez­het kár. Csak az az ember tud he­lye­sen bánni ezek­kel az esz­kö­zök­kel, aki előbb ön­ma­gát fe­nyí­ti és fe­gyel­me­zi meg, aki fo­lya­ma­tos os­to­ro­zás alatt áll. Ne­künk is min­dig ke­zünk ügyé­ben van a „bot”. Tud­juk-e ren­del­te­tés­sze­rű­en hasz­nál­ni?