2020. január 11., szombat

DÉLELŐTT | 
Szenvedés Jézusért

Igehely: Mt 5:1-12; Kulcsige: Mt 5:11-12 „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.”

Jézus egyáltalán nem rejti véka alá, hogy aki őt követi, annak szenvedésben is lesz része. Talán ez az egyik legjelentősebb tőrdöfés a mai modern, jóléti társadalom igényeihez idomult siker evangélium képviselői számára. A Megváltó nem visszariasztani vagy kiábrándítani akar minket az érte való szenvedés kilátásba helyezésével, hanem sokkal inkább felkészíteni akar arra, ami elkerülhetetlenül velejárója a krisztuskövetésnek. Ezzel együtt a szenvedést magát egy olyan dimenzióba helyezi, ami felül emeli az embert az őt érő pillanatnyi sérelmen, megvetésen, veszteségen. Az Érte vállalt szenvedés viszi a hívőt legközelebb Krisztushoz. Mert amikor ugyanazokat kell elszenvednie az Isten ellenségeitől, amit az Isten egyszülött Fia szenvedett el, akkor érzi, hogy milyen valóságos és szoros az összetartozás, a közösség. A szenvedést nem kell keresni, a vértanúságot sem kell provokálni. Megjön az majd magától, ha Isten jónak látja, és ha valaki mindvégig engedelmes. Eszembe jut egyik testvérnőnk a gyülekezetből, aki már az Úrnál van, ahogyan hálát adott imádságaiban az „áldott nyomorúságért, ami a Kősziklára űz!”

Drága Testvérem! Kérd az Urat, hogy tegyen méltóvá az Őérte való szenvedésre.

Oláh Lajos

DÉLUTÁN | 

Önként vállalt szenvedés

Igehely: Zsid 10:32-39; Kulcsige: Zsid 10:34 „A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van.”

A Biblia azt tanítja és a tapasztalat is mutatja, hogy Isten gyermekei sem kerülik el a szenvedéseket. Jézus pedig felkészítette övéit erre. Nem prédikált nekik siker-evangéliumot, mert nem akarta megtéveszteni őket. Azt mondta: elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Ez nem azonos azzal, hogy aki Őt követi és képviseli, az gazdag lesz, boldog lesz, egészséges lesz, sikeres lesz.

Mostani igénk címzettjei nem kevés próbát álltak ki: „Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok." Igazi okok az elkeseredésre, ugye? Vagy mégsem? Miután megvilágosodtak, (32v.) képesek voltak küzdeni. Ez a megvilágosodás annyit jelent, hogy kitárult a világ és nemcsak a szenvedések képezték a részét, hanem a megváltás és annak teljes beteljesedése: az örök élet is. Így lehetett, hogy „és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van." (34v.)

Kész vagy-e vállalni a szenvedők sorsában való osztozást?

Oláh Lajos

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.