2020. január 19., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Jézus böjtölni tanít

Igehely: Mt 6:16-17; Kulcsige: 6:16 „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat.”

A böjtölésről, mint kegyes cselekedetről sokfelé tanít a Biblia. Jézus maga is gyakorolta a böjtölést, és soha nem vonta kétségbe annak fontosságát és értékét. Mégis miért van az, hogy annyira hanyagoljuk annak gyakorlását? Anélkül, hogy kimerítő tanítást adnánk a böjtről, nézzük meg, mit hangsúlyozott ki Jézus a böjttel kapcsolatban:

A belső átélésen van a lényeg. Ne legyetek szomorúak, ne sajnáltassátok magatokat! Egyeseknek szokása képeket posztolni a közösségi oldalukon nagy lakomákról vagy híres éttermi vacsorákról. A böjt a lélek ünnepe: végre ő kapja a hangsúlyt, amikor „édes kettesben” lehet az Alkotóval. A test minden esetben a lélek ellen törekszik, és igyekszik elnyomni azt. Ne bánj mostohán a lelkeddel, add meg számára is az ünneplés lehetőségét!

A vőlegényre összpontosíts! Majd, ha nem lesz velük a vőlegény, akkor böjtölni fognak – mondta Jézus. Az Úrnak nagyon hiányzott a mennyország, és szolgálata kezdetekor 40 napot böjtölt. Időnként szükségünk van arra, hogy az iránytűnket a mennyország irányába fordítsuk. A hűtlenség akkor áll be könnyen, ha a menyasszony elhanyagolja a vőlegényét. Tehát szánjunk rá időt, hogy az iránta érzett vonzalmunkat és elkötelezettségünket kifejezzük!

Kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat! A fejre töltött olaj az Istennek való odaszánást, odaszentelést jelentette. A Lélek olajának friss kenetére van szükségünk, amit a böjtölés csendjében és magányában kapunk meg. Arcunkat meg szoktuk mosni, hogy tiszta és üde legyen, és visszakapja ragyogását. Böjtöléskor nem egyszer könnyeinkkel mossuk az arcunkat. De ezek a könnyek nem az embereknek szólnak, ezért nem is kell mindig látniuk. Mennyei Atyánk, aki titkon van, gyönyörködik könnyeink csillogásában, és örömét leli abban, hogy nyilvánosan válaszoljon azokra. A böjttel összekötött könyörgésünktől retteg a pokol és a gonosz lelkek menekülnek.

Ilyen böjtölésre hív a mi Mesterünk. És ha ezt rendszeresen gyakoroljuk, akkor arcunk ragyogását nem a szappan és a parfümök adják meg, hanem az Ő jelenlétében töltött idő.

Kovács Barna

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Adjunk hálát, hogy Krisztusban minden újjászületett keresztyén testvér lehet! Imádkozzunk, hogy ennek megfelelően az egyetértésünk növekedjék! – Zsolt 133:1

Bibliaóra: 

Bibliaóra: A bűn következményei – Jer 5:1-25 (Gal 6:7)

DÉLUTÁN | 

Boldogok a szelídek

Igehely: Mt 5:5 (Mt 11:28-30 „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.”

A tanítványság iskolájában a szelídség nem a legkedveltebb tantárgyak közé tartozik. Legtöbben a boldogság tanfolyamra járnának, hogy azt majd mesterfokon élhessék meg. Igen népszerűek azok a keresztyén egyházak, mozgalmak, amelyek azt hirdetik, hogy az igazi hit egészséges, sikeres és boldog életet eredményez.

Tanuljatok tőlem! Annyira fontos a szelídség tárgyköre, hogy maga a tanszékvezető oktatja, nem bízza egy tanársegédre sem. Elsőkézből láthatták a tanítványok, milyen alázattal áll be az Isten Báránya a bűnösök sorába, hogy János által megkeresztelkedjen. Amikor a bűnös nőt a farizeusok köveket szorongatva vádolták, Ő szelíden lehajolt hozzá a porba. Amikor szavait ízekre szedve az írástudók istenkáromlónak és a császár ellen lázítónak tüntették fel, Ő szelíden egy pénzérmét tartott fel, és istenfélelemre, valamint társadalmi becsületre szólított fel. Amikor saját tanítványa tagadta meg, és gyalázatos viselkedésével a szegek okozta sebeknél is mélyebben megbántotta; szelíden megvendégelte, és szemrehányás nélkül helyreállította. Amikor ezer érvet hozhatott volna fel a mentségére, vádlói előtt nem nyitotta meg száját, alázatosan tűrte a szenvedést és a halált. Ő a minta, akit nekünk követnünk kell!

Gyakorolva tanuljuk. Az iga – bármennyire simára is van kifaragva – pár hétig nagyon töri az állat nyakát. Azt is meg kell tanulnia, hogy társával egyszerre lépdeljen. Ehhez a képhez hasonlítja az Úr Jézus az alázat és a szelídség tanulását. Lépésről-lépésre haladva. Az Úr összehoz olyan munkatárssal, osztálytárssal vagy rokonnal, akit nagyon nehéz elviselni, szinte tövisként van oldalunkban vagy szálkaként a szemünkben. Minden vágyunk az, hogy tőle megszabaduljunk. De az Úr keze van ezekben: része a tantárgynak, a tanulás folyamatának. A Szentlélek segít abban, hogy a szelídség gyümölcse kiformálódjon bennünk (Gal 5:23). Ebben a folyamatban elkerülhetetlen az ÉN összetöretése, míg végül eljutunk oda, hogy boldogít a szelídség. Én még mindig ebbe az iskolába járok. Ugye, te is?

Kovács Barna

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 10:1–11 Kulcsige: 2Krón 10:7 „Amikor látták mindazok az izráeliek, akik a völgyben laktak, hogy azok megfutamodtak, és hogy Saul is meghalt fiaival együtt, elhagyták városaikat, és elmenekültek, a filiszteusok pedig odajöttek, és letelepedtek azokban.”

Lehet jó esé­lyek­kel kez­de­ni egy élet­pá­lyát, de könnyen el lehet ron­ta­ni az irányt. Ro­bo­ám a nagy esé­lyét el­ját­szot­ta, annak el­le­né­re, hogy meg­volt min­den jo­go­sult­sá­ga arra, hogy Sa­la­mon, a bölcs ki­rály utó­da­ként győz­tes le­gyen. Di­a­dal­me­net­ben ve­zet­het­te volna to­vább Isten népét. Elő­ször jól is in­dult, ami­kor a vének ta­ná­csát kérte ki. A baj azzal kez­dő­dött, hogy a két vagy több ta­nács kö­zött nem tu­dott kü­lönb­sé­get tenni, jól vá­lasz­ta­ni.