Igehely: Péld 4:1-27; Kulcsige: Péld 4:23 „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!”
A mai ember a szívet az érzelemvilág központjának és irányítójának tartja. Sokszor halljuk is a biztatást: „hallgass a szívedre!” Ez nem a legbölcsebb tanács, hisz csalárdabb a szív mindennél. A Bibliában a szív inkább a gondolatvilágunkat jelenti. Amikor az érzelem vezet, sok esetben az értelem kikapcsol, és ez sok kárt okozhat. Itt Salamon nem az érzelmeinkre, hanem a bölcsességre, az értelemre, a gyerekkorban szerzett tudásra utal. Tehát mi határozza meg a szívünket? Egy edényhez vagy palackhoz hasonlíthatnánk legjobban. Ha tiszta vizet, olajat, tejet vagy mézet töltünk bele, fontos, hogy ne vegyítsük, ne szennyeződjön. Teljes értéke akkor van, ha tele van. Tehát a szívünket az határozza meg, amivel megtöltjük. Salamon is utal az édesapjával, Dáviddal töltött időkre, akitől sokat tanult. Megtanulta, hogy az életre gyermekkorban kell felkészülni, és amit elsajátít, az határozza meg a teljes életét. Dávid azt is fia szívére helyezte, hogy tanításai megóvják, életet, gyógyulást és oltalmat eredményeznek.
Honnan tudom leellenőrizni, hogy mivel van tele a szívem? Azt mondják, ha egy edényt széttörünk, az ömlik ki belőle, ami benne van. Ez igaz, de most ne törjük szét, csak öntsünk belőle! Egy szerelmes a párjára gondol naponta többször, mert ezzel van telve a szíve. Ami leköti gondolatainkat, ami sokszor eszünkbe jut, az tölti be a szívünket. Pál azt mondja: ami igaz, tisztességes, igazságos, tiszta, szeretetre méltó, jó hírű, nemes és dicséretes, azokkal érdemes megtölteni a szívünket.
Naponta hányszor ejtem ki Jézus nevét, hányszor gondolok rá? Ha szívem negatív dolgokkal, bűnökkel telt meg, lehet-e rajta változtatni? És hogyan? Egy edénybe, amelyben már sok szenny van, tiszta vizet csepegtetek. Ha kitartóan, folyamatosan csepegtetem a tiszta vizet, hosszú idő után kitisztul a víz. De nagyon sokat kell csepegtetni. Sokkal jobb, ha egy kevés tiszta víz után, ahogy átázott a kosz, azonnal kiloccsantjuk, hogy mihamarabb tiszta vízzel legyen teli az edényünk.
Jézus azt mondja: „ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is”. Ami számunkra érték, az fogja életünket meghatározni és irányítani.
Papp Levente
Imaáhítat: Imádkozzunk azért, hogy készek és képesek legyünk őszintén feltárni gondolatainknak a mélységeit is Isten előtt, hogy megvizsgálhassa azt! – Zsolt 139:23
Bibliaóra: Kérjünk Istentől engedelmes szívet! – 1Kir 3:1-15; 5:9-14 (Károli f. - 4:29-34) (Zsolt 119:34)
Az új élet szabálya
Igehely: Gal 6:11-18 Kulcsige: Gal 6:14 „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára.”
A szabályok a társadalom minden területén végigkísérnek, hogy boldogulhassunk. Természetesen, akik a szabályokat megalkotják, saját érdekeiket veszik elsősorban figyelembe, ezért nem minden földi szabály helyes.
A lelki szabályok másképp működnek: Isten az embernek és az emberért hozott szabályokat. Az új élet szabálya valójában a szabadság, a megváltozott élet belső törvénye. Királyi törvény ez, a szív hústáblájára írva. Ha szabályokat kell betartanunk, az nem hátrány, sőt áldásforrás a hívők számára. Kinek a szabályát követed? Amikor kiskoromban sakkoztunk, több szabályt is megváltoztattunk, mert nem ismertük jól a játékot. A paraszttal hátrafelé is léptünk, az ellenség figuráját leütöttük a paraszttal bármelyik irányban a hozzá legközelebbi kockáról, és a játszópajtásom nem sértődött meg ezért, mert ő is ezt a szabályt követte. Amikor viszont a szülőkkel játszottunk, rájöttünk, hogy helyesen játszani más szabályok szerint kell. Változtattunk, mert amit ismertünk, helytelen volt. Sokszor a saját szabályainkat akarnánk érvényesíteni, de nem erőltethetjük rá azokat másokra, mert az nem vezet sehova. Nekünk kell igazodni, változtatni az életünkön. Újat kezdtünk, felszámoltuk a régit, megutáltuk a bűnt, és nem akarjuk ismét megterhelni szívünket a szolgaság igájával. Tehát a szabályok is változnak, de a mi szabályunkat többé nem a világ diktálja. Ha tanítványok lettünk, akkor a szeretet irányíthat csupán, és az örök üdvösség a cél. Semmi földi, semmi mulandó nem lehet mérvadó. Sőt Pál apostol nagyon kemény kifejezést használ, és magát hozza példának, amit tudjuk, hogy szó szerint is értett. Az életét sem sajnálta, hiszen Jézust megnyerte. Ez vezet-e engem? Az enyém-e már Jézus? Krisztus Jézusban vagyok? Nemcsak a tervében, hanem a testében, beépülve. Akkor az újjáteremtett életnek kell dominálnia. Akkor nem magammal vagyok elfoglalva, hanem mások üdvösségével.
A lelki ember feladata helyreigazítani a bűnösöket. Ám a legerősebb tanítvány is eleshet. Soha nem bízhatom el magamat, de mindig megújulhatok, újat kezdhetek, és végül koronát nyerek, ha szabály szerint küzdök, és mindvégig kitartok.
Papp Levente
