2020. június 10., szerda

DÉLELŐTT | 
Tanuljátok meg a szelídséget és az alázatot!

Igehely: Mt 11:28-30 „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.”

,,Szelíd szemed, ÚR Jézus, Jól látja minden vétkemet.” Javaslom, hogy elmélkedésünk előtt énekeljük el ezt az éneket. Hiszem, hogy a szöveg segíteni fog, hogy a mélyre evezzünk. Isten Fia adja fel ezt a kényes leckét, akit szinte szüntelenül zaklattak, letámadták minden cselekedetéért és tanításáért. A mai elvadult világban a szelíd és alázatos szívűek kellene, hogy ragyogjanak, mint a csillagok az éjszakában, jobban, mint bármikor. Tudva, hogy a szelídség a Szentlélek gyümölcse közé tartozik, annál inkább díszesebb kell, hogy legyen Isten gyermekének az élete. A Gal5:22 sorai között megtaláljuk az alázatot is. Tessenek csak megkeresni! Nagyon meglehet, hogy ahhoz, hogy megtanuljuk az Úr Jézustól a szelídséget és az alázatot, kemény eszközöket fog használni, de ne zúgolódjunk, mert megéri. Megéri azért is, mert ezzel a kettővel megvalósítható a jézusi lelkület, pontosabban: nem átkozta ellenségeit, hanem imádkozott értük.

Elmélkedésünk végén ajánlom, hogy énekeljétek el a következő éneket: „Alázat, Uram, hadd lakjon bennem, Éljek én végtelen kegyelmedben! És imádkozzatok azért, hogy teljetek be Isten drága Szentlelkével!

Dániel Zalán

DÉLUTÁN | 

A megtartás ígéretének beteljesedése

Igehely: 1Krón 16:15-22; Kulcsige: 1Krón 16:15-16 „Örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át is az adott szavára, amelyet Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.”

Megszámlálhatatlan sok isten van, de Úr Isten csak egy van, aki örökké emlékezik szövetségére. A más istenek szótárában nincs is ez a szó, hogy szövetség. Isten Ábrahámmal kötött szövetsége olyan, amit mintha a tegnap kötött volna, ugyanis Isten nem napokban gondolkodik. Ezt Fia, Jézus Krisztus is igazolja mondván: ,,Bizony, bizony mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok”(Jn9:58). Tehát maradjunk annál az isteni ígéretnél, hogy Ábrahám kap egy új országot, egy új birtokot. Akkor még csak kánaániak lakták a földet. Pörgött a történelem kereke, és leragadtak Egyiptomban 430 évre. A rabság letelte után megismerkedtek a Sínai-pusztával 40 évig, s mire Józsuéra került a sor, hogy elfoglalja azt a területet, amelyet Isten Ábrahámnak ígért, Kánaánban már tizenkét pogány nemzet élt. Mi ebből a tanulság? Ha valaki nem becsüli meg Isten ígéretét, mert ingyen kapta, sokasodnak az akadályok, az ellenség, és vérbe kerül, hogy visszanyerd. Tessenek kiszámolni, Izráel mennyit élvezte függetlenségét, ha 1948-ban lett elismerve, mint állam? De az Úr nem mondott le róluk.

Dániel Zalán

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:33–45; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”

Az Úr Jézust sokféleképpen el lehet utasítani. Amint tegnap a két testvér példázatában láttuk, el lehet hárítani a hívását szép szavakkal, amelyek illedelmes és engedelmes szavaknak tűnnek, és el lehet utasítani durván, engedetlenül. A vége mindegyiknek büntetés, akárcsak a hanyag közömbösségnek. A szőlőmunkások a legdurvábban viszonyulnak a szőlősgazdához, ami tükrözi a farizeusok és a főpapok gyilkos ellenállását. Meg is értették, hogy Jézus róluk beszél, mivel ők voltak akkor a lelki munkások az Úr szőlőjében.