RMBGySz*

2020. június 30., kedd

DÉLELŐTT | 

Az „én” a bűn okozója

Igehely: 1Móz 3:1-5; Kulcsige: 1Móz 3:5 „Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.”

„A medve nem játék!” tartják a székelyek és ha lehet jó messzire elkerülik. Vajon gyávaságból vagy bölcsességből teszik ezt? A tapasztalat azt mutatja, hogy bölcs dolog elkerülni azt, ami életemre törhet vagy bennem kárt tehet. Ugyanígy bolondság és életveszélyes számomra, ha nem veszem komolyan Isten szavának figyelmeztetését és nem távolodok el attól, amire ő azt mondta, hogy az halálos veszedelmet jelent. Attól, hogy valami nekem jó, kellemes, finom még nem biztos, hogy a javamra lesz. Az viszont tény, hogyha valamire Isten mondja, hogy halálos, akkor mindegy, hogy hogyan van csomagolva, nem játszhatok vele, mert annak súlyos következménye lesz.

Olyan világban élünk, ahol szépen, csábítóan vannak csomagolva azok, amikre Isten Igéje úgy figyelmeztet, hogy “életveszélyes!” Ádámot és Évát nem a fáról szedett gyümölcs mérgezte meg halálosan, hanem az Isten szava iránti engedetlenségükbe haltak bele. Döntésükkel megmutatták, hogy fontosabb volt számukra a kívánságuk kielégítése, mint Isten szavának való engedelmességük. Vigyázz drága lélek, sose a szívedre hallgass, hanem a te szerető Uradra. Nincs szükséged a boldog és teljes élethez többre, csakhogy vele békességben maradj!

Nagy Kasza Dániel

DÉLUTÁN | 

Mások hasznát keresve

Igehely: 1Kor 10:31-33 „Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem Isten egyházának, mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.”

Mások megmenekülése, célba érése érdekében, nem teszek olyat, ami hátráltatná, botlasztaná őket – mondja Pál apostol. Isten dicsőségére akarok lenni azzal, hogy a megmenekülésedért fáradozok testvér! Nem én számítok, hanem te! Az érdekedben odafigyelek a szavaimra, az indulataimra és a tetteimre egyaránt. Nem azért iszok vagy nem iszok, eszek vagy nem eszek, mert megtiltotta a „szövetség” vagy a gyülekezet vezetése, hanem mert szeretlek testvér. Élhetnék másképp is az Istentől kapott szabadságommal, akkor sem vétkeznék, de miattad, mert a javadat akarom, korlátozom magamat.

Lelki kiskorúságról teszünk bizonyságot, amikor a másikra erőltetjük saját elvárásainkat, szabadságunkat, ízlésünket, kegyességi szokásainkat és kiköveteljük azok tiszteletben tartását. Nem arra kaptuk az elhívásunkat, hogy az egyházzene, a dicsőítés, a szoknya, a nadrág, a bor vagy a víz szabadságharcosai legyünk. A ruházatunknál, zenei ízlésünknél és az étkezési szokásainknál beszédesebb kell legyen az egymás iránti szeretetünk (Jn 13:35), hogy nem a magam hasznát keresem, hanem a többiekét. Szabadságot kaptunk arra, hogy ha arra szükség van, korlátozzuk magunkat testvéreink érdekében.

Nagy Kasza Dániel

2020.06.30.