2020. május 27., szerda

DÉLELŐTT | 
A ritkán kért lelki ajándék

Igehely: 1Kor 7:1-7; Kulcsige: 1Kor 7:7 „Szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy.”

Nősülés előtt sokszor elolvastam ezt az igerészt, és rettegtem attól a gondolattól, hogy Isten engem is megajándékoz az egyedülléttel. Hosszú idő kellett ahhoz, amíg Isten meggyőzött arról, hogy a testi vonzalom, szerelem, a férfi érzelmei a nő iránt csupán halvány tükröződései annak az erős vonzalomnak, amit Isten érez szerelmesei, gyermekei iránt. Isten arra hívott el minket, hogy nevét és hatalmas tervét, amit véghez vitt Fia által a Golgota hegyén, és ennek áldásait ismertté tegyük az egész földön. Pál apostol ezt megértve, Lélektől felbuzdulva megy, és hirdeti az evangéliumot. Krisztus visszajövetelét annyira közelinek, a feladatot pedig annyira nagynak látta, hogy nem akart időt szakítani olyan dolgokra, amelyeket a teste, esetleg elméje kívánt. Nem volt háza, sem felesége, sem semmi, ami nem a jó hír terjesztését szolgálta.

Ha megértettem Krisztus parancsát, vizsgáljam meg, hogy mennyire tudok buzgó lenni Krisztusért? Mennyit vállalok érte, mi az, amitől meg kell szabadulnom a Lélek indíttatására, hogy szolgálatomat teljesen betölthessem?

Szilágyi Norbert

DÉLUTÁN | 

A Szentlélek jelképe: szél

Igehely: Jn 3:1-8; Kulcsige: Jn 3:8 „A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.”

Isten csodálatosan megalkotott világának egyik csodája a szél. Gondolkoztunk már azon, hogy hogyan keletkezik? Miért halad ma más irányba, mint tegnap? Mitől lesz az enyhe, hűsítő szellő orkánná, amely fákat dönt ki, s minden mást, ami az útjába akad, romba dönt?

Az Úr Jézus szavai szerint a szél arra fúj, amerre akar. Izráel tanítója nem értette azt, amit egy egyszerű halászember értett: azt, hogy kicsoda Jézus, mert Isten Lelke nem nyitotta még fel a szemét. Sokan vannak ma is, akik Nikodémushoz hasonlóan talán Krisztus közelében élnek, talán tanítanak is, vagy a gyülekezetben munkát végeznek, de Isten Lelke még nem fújta el a kétkedést, hitetlenséget az életükből, gondolataikból. Még nem születtek Lélektől.

Ő ma is szélként jár, és ahol arra van szükség, ott enyhít, vigasztal, bátorít, máshol meg orkánként jön, és életek irányát változtatja meg, gyökerestől kimozdít a kétkedésből, hitetlenségből, és megajándékoz a Krisztusba vetett hittel. Aki ebbe gyökerezik bele, az Lélektől született!

Érezted-e már Isten Lelkének fuvallatát? Engeded-e, hogy ez a szél naponként tisztogasson?

Szilágyi Norbert

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; 2Thessz 1:6–12 Kulcsige: 2Thessz 1:11 „Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit cselekedeteivel hatalmasan.”

Ha egy edényt meg­töl­tünk, azt cél­lal tesszük. Is­mer­jük a bib­li­ai képet: van­nak tisz­tes­ség­re való edé­nyek, és van­nak mást célt szol­gá­ló edé­nyek. Ben­nün­ket az Isten tisz­tes­ség­re ren­delt, de tö­ré­keny cse­rép­edé­nyek va­gyunk. Ám azt ol­vas­suk, hogy ez kin­cset rejt ma­gá­ban: „Ez a kin­csünk pedig cse­rép­edé­nyek­ben van” (2Kor 4:7). Tehát mind­nyá­jun­kat jó és nemes célra te­rem­tett a nagy Al­ko­tó! Vi­szont a te­remt­mény en­ge­det­len­ség miatt el­tor­zult és lá­za­dó­vá, vak­me­rő­vé vált. Új­já­te­rem­tő mun­ká­ja által Ő képes újra hasz­nos edénnyé ala­kí­ta­ni min­ket!