2020. március 14., szombat

DÉLELŐTT | 
Megmentő kéz

Igehely: Mt 14:22-36; Kulcsige: Mt 14:31 „Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?”

Jézus gyorsan átküldi tanítványait a túlsó partra. Kissé érthetetlen, ahogy a hajóba parancsolja őket: „kényszerítette” – erős kifejezés.

A tanítványok elindulnak a hajóval, Jézus felmegy a hegyre egyedül imádkozni. Viharba kerülnek, és kiderül: nem tudnak megbirkózni vele. Sokan halászemberek voltak, tudták, mi a teendő, de itt nem segít rajtuk a tapasztaltságuk.

A tanítványok vergődnek a viharban, Jézus imádkozik a hegyen. Azután közéjük megy a vízen járva. Kész belépni a viharba.

A tanítványok nem ismerik fel, kísértetnek gondolják. Szól nekik, és Péter kilép a vízre, elindul Jézushoz. Amíg Jézusra néz, nem süllyed, de ahogy a hullámokra néz, elkezd süllyedni. Jézus magához emeli kételkedő tanítványát. Aztán a hajóban leborulva imádták Jézust, az Isten Fiát. Tudnunk kell, hogy Jézus kész volt belépni egy nagyobb viharba is, Isten bűn elleni haragjának viharába. Kész volt belépni abba, és a kereszten életét adni, engesztelést szerezni.

Mit szoktál tenni, ha viharba kerül az életed (nehézség, betegség, próbák)? Mire alapozod a bűnbocsánatot? Hogyan menekülhet meg bárki Isten haragjától? Hogy van ez nálad?

Kelemen Szabolcs

DÉLUTÁN | 

Tanulj az elődök hibáiból

Igehely: 2Krón 36:11-23; Kulcsige: 2Krón 36:23 „Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta az Úr, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben. Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, az Úr, és menjen el!”

A kijelölt igeszakasz leírja a júdeai országrész állapotát Cidkijjá uralkodása alatt. A király azt tette, amit rossznak lát az Úr, és nem alázta meg magát Isten előtt. Sajnos, nemcsak a királyra volt jellemző az a rossz lelkiállapot, hanem a vezetőkre is, és a népre is. A papság is egyre hűtlenebb lett Istenhez. A pogány népek utálatos szokásait cselekedték, és az Úr házát is tisztátalanná tették.

Isten figyelmeztette népét szolgái, küldöttei által. Sajnos, a nép kigúnyolta Isten küldötteit, és megvetették a figyelmeztető üzenetet. Ezután bekövetkezett engedetlenségük és gonoszságuk következménye, és jött a babiloni fogság. A kegyetlen káldeus király a templomot felégette, minden kincset elvitt, és Jeruzsálem kőfalát is lerombolta. A nép nagy részét megölte, és aki megmaradt, azt fogságba vitte.

Mi tanulhatunk az elődök hibáiból. Számunkra figyelmeztetés, hogy még komolyabban vegyük az Urat, és a neki való engedelmességet. Ha eltávolodunk az Ige szerinti élettől, akkor annak következményei lesznek. Legyünk hűségesek Istenhez! Szeressük az Urat, ragaszkodjunk hozzá, és népéhez, a gyülekezethez!

Kelemen Szabolcs

 Napi áhítat

Igehely: Lk 24:36–43 Kulcsige: Lk 24:36 „Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: «Békesség nektek!»”

Jézus meg­je­lent a ta­nít­vá­nyok­nak, ami­kor össze vol­tak za­va­rod­va, ami­kor két­ség és döb­be­net ele­gye ka­var­gott ben­nük. Meg­szó­lí­tot­ta őket, meg­érint­het­ték a ke­zük­kel, sza­va­i­val meg­pró­bál­ta bá­to­rí­ta­ni a meg­ré­mült kö­zös­sé­get. Kü­lön­le­ges le­he­tett azo­kat a se­be­ket érin­te­ni, me­lyek né­hány nap­pal az­előtt Jézus ha­lá­lát okoz­ták, és ame­lyek kö­vet­kez­mé­nye az em­be­ri­ség meg­vál­tá­sa lett.