2020. november 28., szombat

DÉLELŐTT | 
Egy győztes

Igehely: 1Kor 9:19-27; Kulcsige: 1Kor 9:24 „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.”

Pál, az apostoli szolgálatát illetően a saját módszereiről beszél, melyeket azért használ, hogy minél több embert megnyerjen a jó hírnek, s így megmentse őket. Neki van apostoli szabadsága, amit a 3-14 versekben ír le részletesen, de tudatosan nem él ezzel, hogy az evangélium elől minél több akadályt elgördítsen. A 23. versben azt mondja: mindezt az evangéliumért teszem, hogy részestárs legyek abban. Ezzel azt fejezi ki, hogy mindezeket a sajátos, egyéni módszereket azért vetette be, hogy ő is részese legyen az evangéliumnak, hogy ne csak másoknak hirdesse a megmenekülés lehetőségét, hanem velük együtt ő is megmenekült legyen.

Ezzel kapcsolatosan mondja el a versenypályásnak és az ökölvívónak a példáját, ahol az a lényeg, hogy nem mindegy, miként élünk. Nem a módszerben kell Pált követni, hanem a hozzáállásban, mert csak egy nyeri el a versenydíjat. Ha úgy futsz és úgy öklözöl, akkor elnyered, ha nem, akkor alkalmatlanná válsz a hit küzdelmére.

Pál tanácsa ez: tedd úgy, hogy elnyerd! Küzdj úgy, mint az az egy, aki első, és közben ne feledd, hogy Isten kegyelme munkálkodik benned, s a te küzdelmedre azért van szükség, mert nélküled téged nem vihet a győzelemre.

Ferenczi Lajos

DÉLUTÁN | 

Aki dicsekedni akar

Igehely: Jer 9:22-23 „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem – így szól az Úr!”

A 9. fejezetben Jeremiás Jeruzsálem és Júda pusztulását hirdeti meg. Azt tanácsolja, hogy már most gondoskodni kell sirató asszonyokról, akik jajgatnak majd az országot ért pusztulás miatt. Mindez azért fog megtörténni, mert Isten népe nem fogta fel, hogy miben telik Isten kedve, és folyamatosan az ellenkezőjét tette. Hazugság, romlottság, álnokság, s mindezek miatt az Istentől való tudatos elfordulás jellemezte a népet. Ez a két vers az egyetlen megoldásra mutat rá, ami azonban Júdának már nem adatott meg.

Mi azonban, Isten ma élő népe, a gyülekezet, még mindig abban a nagyszerű helyzetben vagyunk, hogy egyre jobban megismerhetjük a mi Istenünket, és egyre inkább rácsodálkozhatunk az ő nagyszerűségére, ami épp abban látható, amiben az ő kedve telik: szeretet, jog és igazság – ami Jézusban a megváltásunkat jelenti. Ez az Ige pedig egy bátorítás arra, hogy Őt minél bensőségesebben megismerhessük.

Ferenczi Lajos

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.