2020. október 19., hétfő

DÉLELŐTT | 
Az engedelmes szív bölcsességre lel

Igehely: Péld 8:1-36; Kulcsige: Péld 8:34 „Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva mindennap, ajtófélfáimat őrizve.”

A bölcsességet nem csak javasolja nekünk, Isten gyermekeinek az Ige, hanem parancsolja. A bölcsesség ugyanis élet-halál kérdése (35-36v.) Egy kulcsfontosságú dolgot figyeljünk meg a Példabeszédek könyvének 8. részéből a bölcsességet illetően, amit háromszorosan hangsúlyoz az író. A 32. versben arra int, hogy őrizzük meg (a bölcsesség) útjait, a 33. vers arra, hogy ne hanyagoljuk el azt, míg a 34. vers arra szólít, hogy hallgassunk a bölcsességre és ragaszkodjunk hozzá. Mindhárom versben ugyanaz a célja az írónak: hangsúlyozni, hogy a bölcsességért harcolni kell. Az nem olyan kincs, amit, ha egyszer megtaláltunk elzárhatunk egy biztos helyre és nincs további teendőnk, nem! A bölcsesség olyan kincs, amiért nap mint nap harcolnunk kell, amihez erőnek-erejével ragaszkodnunk kell. Nem azért, mert nehéz lenne megtalálni vagy nehéz bölcsnek maradni, nem. Bölcsnek lenni nem nehéz, a veszély az, hogy ostobának lenni még ennél is könnyebb. Az a kísértés, hogy a kisebb ellenállás irányába haladjunk mindig jelen lesz az életünkben. Azt kéri tőlünk az Ige, hogy ne hagyjuk magunkat a kisebb ellenállás irányába sodródni, hanem tudatosan harcoljunk azért, hogy minden döntésünket Istennek való engedelmességben hozzunk meg.

Mezei Tamás

DÉLUTÁN | 

A világmisszió előképe

Igehely: 2Kir 5:1-16 Kulcsige: 2Kir 5:15 „Ezután Naamán visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, bement, megállt előtte, és ezt mondta: Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben!”

Három nagyon meglepő dolgot figyelhetünk meg ebben a szakaszban. Először is azt olvassuk, hogy az Úr megszabadít egy olyan népet, aki nem az Ő választott népe, egy olyan hadvezér által, aki nem ismeri Istent. Azután Isten egy elrabolt izraelita kislányt használ arra, hogy a hitetlen hadvezért megmentse – vagyis nemhogy megbüntetné azt, aki fogva tartja (rabszolgaként!) a kislányt, hanem éppen megmenti a rabszolgatartót a kislány által. Harmadszor pedig, a történet összes szereplője közül Izrael királya a legtanácstalanabb – Istennel nem is gondol, csak a saját királyságát félti.

Márpedig ebben a történetben az történik, aminek nap mint nap történnie kellene: Isten az ő népét használja arra, hogy elérje azokat, akik nem ismerik őt. Igen, Isten megment gonoszokat, olyanokat, akik legkevésbé sem érdemlik meg, még olyanokat is, akik az ő népével kegyetlenkednek.

Hála Istennek a kegyelmért, a megnem érdemelt üdvösségért, így számunkra is van remény. Bárcsak ilyen meglepő módon használna Isten mindannyiunkat, és akik velünk találkoznak felismernék, amit Naámán felismert miután Elizeussal találkozott: „Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön”.

Mezei Tamás

 Napi áhítat

Igehely: Mt 19:16–26; Kulcsige: Mt 19:23 „Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.”

Ritka dolog az, hogy valaki fiatalon gazdag, és az örök élet is foglalkoztatja. Most mégis egy ilyen rendkívüli esetről olvastunk. Meg is jegyzi Márk az evangéliumában, hogy Jézus megkedvelte ezt a fiatalembert. Ez is egyedülálló megjegyzés az evangéliumokban. Jézus Zákeustól nem kérte a vagyonát, mégis önként oda adta, ettől a fiatalembertől kérte, de az nem tudta elengedni. Zákeus története nagy örömmel végződik, a hazatalálás örömével, a mai történet pedig nagy szomorúsággal. Hiba lenne csupán a gazdagságra kiélezni ezt a történetet.