2020. szeptember 15., kedd

DÉLELŐTT | 
Jeremiás földet vásárol

Igehely: Jer 32:1-15; Kulcsige: Jer 32:8 „El is jött hozzám Hanamél, a nagybátyám fia az Úr szava szerint a börtön udvarába, és ezt mondta nekem: Vedd meg szántóföldemet, amely Benjámin földjén, Anátótban van, mert tied az öröklés joga, vedd meg mint legközelebbi rokon! Mivel ráismertem, hogy ez az Úr szava.”

Az Úr szaván nem pusztán elmélkedni kell, hanem engedelmeskedni kell annak. Teljesen értelmetlen Jeremiás számára a föld megvásárlása, ha hitte, hogy a város megszállása és elpusztítása küszöbön áll. Istennél mindennek van értelme, de az értés néha megadatik az embernek, máskor pedig nem.

Nemrég egy fiatal ezzel a kérdéssel állt elém: „miért tiltja Isten a házasság előtti nemi kapcsolatot, hisz az egész világ ezt teszi, és nincs benne semmi rossz?” Ez a személy kérdőre akarta vonni Istent e téma kapcsán. Egyáltalán nem azért kérdezte, mert szeretett volna az Úrnak engedelmeskedni. Az istentelen sosem elégszik meg azzal a válasszal, amit kap, mert a kérdései nem őszinték.

A mi időnkben Isten már kinyilvánította akaratát. Ez nem azt jelenti, hogy már nem szól, hanem hogy nem fog mást mondani. Ma is azt mondja, amit kétezer éve. Például: „hirdesd az evangéliumot!” A logika azt mondaná: Nem hallgatja senki, nem érdekel senkit, nem válaszol senki. Isten nem azt kéri, hogy filozofáljunk, hanem hogy engedjünk szavának, még ha jelenleg nem is látjuk az értelmét. Van-e olyasmi az életedben, amit Isten kér tőled, de nem tudtál engedni, mert a saját értelmed gátolt?

Sebestyén László

DÉLUTÁN | 

Isten akarata szerinti utazás

Igehely: Róm 1:8-15 Kulcsigék: Róm 1:10-12 „Szüntelenül kérem imádságaimban, hogy Isten akaratából egyszer már el tudjak menni hozzátok. 11Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek, 12vagyis, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek és az enyém által.”

Bármennyire is felnőtté vált egy hívő, vannak helyzetek, amikor a saját akarata nem egyezik Istenével. Vannak vágyak, amik nincsenek összhangban az Úr vágyaival. De az Írás arra bátorít, hogy változzunk meg a mi elménk megújulása által, hogy megismerjük, mi az Isten tökéletes akarata (Róm 12:2), például az utazásra nézve is.

1.) Osszuk meg vágyainkat, terveinket Istennel. Ezt úgy értem, hogy imádkozzunk ezekért, és várjuk a választ. Ne úgy tegyük Isten elébe, mint ami már eldőlt bennünk, hanem, mint egy látást. Pál Rómába vágyakozott, és ezt a látását megosztotta Istennel.

2.) Megtörténik, hogy döntésünk után akadályokba ütközünk. Járjunk nyitott szemmel, lehet, hogy Isten a zárt ajtók által üzenni akar. Nem baj, ha nem értetted meg az első perctől, de amikor megláttad, állj meg rögtön! Pálnak többszöri elhatározása után sem sikerült eljutnia Rómába. Mégsem ellenkezett Istennel.

3.) Pál utazása nem volt öncélú, mert nem magáért akarta megtenni ezt az utazást, hanem másokért. Számításba tudod-e venni azt, hogy bárhová is tartana utad, Isten rendelkezésére állj távollétedben és visszajöveteledben? Hisz Vele utazni sokkal magasztosabb.

Sebestyén László

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:1–14; Kulcsige: Mt 22:9 „Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”

Az embereket sok minden akadályozza abban, hogy elfogadják Isten meghívóját: szántóföld, kereskedés, munka, családtagok, barátok, vagy az ember saját makacs szíve. A példázat szereplői „mit sem törődve” a meghívással, mentek a saját dolguk és tervük után. A Sátán igyekszik elfoglalni az embert, hogy ne legyen ideje a lelkére vagy Isten szavára. Isten mindent elkészített számunkra, sőt minden ember számára, és megadta a lehetőséget, hogy megragadjuk a legnagyobb esélyt, a belépést az életre. Jézus idejében kevesen ragadták meg a nagy lehetőséget, és ma sem tolonganak az örök élet ajtajánál.