2020. szeptember 21., hétfő

DÉLELŐTT | 
Isten ítélete beteljesedett

Igehely: Jer 39:1-18; Kulcsige: Jer 39:16b „Szemed láttára következik be minden a maga idejében.”

Isten igazságos ítélete szentségéből és tökéletességéből ered. Ő nem tehet mást, amikor látja a bűnöket, a szív keménységét, amikor az emberek nem akarnak megtérni, nem hallgatnak az Úr szavára.

Több területen megmutatkozik az ítélet: katonai túlerővel körülveszik és beveszik a várost. 587. januárjában kezdődik, és 586. júliusában beveszik azt (Jer 39:1-2). Egy másik módja az ítéletnek a politikai elnyomás, a totalitárius rezsimek, a szabadságok és jogok megvonása. De ítélet lehet a varázslás, boszorkányság és megszállottság megjelenése vagy beengedése (39:3), ahogy szellemileg sötétségbe viszik és tartják a népet. De lehet családi tragédia is az ítélet bemutatója, mint ahogy Cidkijjá fiait megölték a szeme láttára. A bilincs, a börtön is lehet az ítélet jele.

Mégis van remény. Ahogy Isten vigyázott Jeremiásra, Ebed-Melekre, az istenfélőkre, úgy ma is keresi ezeket, és meg akarja áldani. Ez az áldás Isten szerető szívéből árad az engedelmesekre. Lehet ítélet alatt élni a bűn és engedetlenség miatt, vagy lehet az áldás alatt élni az engedelmesség által. Te melyik alatt élsz?

Szűcs Sándor

DÉLUTÁN | 

Részesülünk Krisztus halálában

Igehely: 2Tim 2:10-13 Kulcsigék: 2Tim 2:11-13 „Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.”

A halált, a gyászt szeretnénk elkerülni, pedig semmiképpen nem kell. Ez által áldások jönnek az életünkbe. Lássuk, hogyan?

Fontos igazság: „Vele együtt meghalni”. A Biblia arról beszél, hogy halálba kell adnom életem, az óemberem meg kell feszítenem, meg kell öldökölnöm. Nem kellemes dolgok, de szükségesek. Ez az igazság útja, a Krisztusé.

Felemelő erő. „Vele meghalni, Vele élni.” A hívő élet fordítottja a természetesnek: ha meghalunk, élünk, ha adunk, kapunk, ha gyengék vagyunk, akkor vagyunk erősek. Tapasztaljam meg ezeket a természetfeletti erőket, az Isten erejét!

Felséges élmény. Eggyé lenni Krisztussal csodálatos, magasztos. Ez életünk célja, a törekvésünk. Mint mikor Mózes megláthatta az Ígéret földjét, mint amikor a tanítványok meglátták Jézus fénylő arcát a megdicsőülés hegyén, csodálatra méltó.

Feltételes cselekedet. Van egy kicsi szócska: „ha”. Ezt a tettet Isten tőlem várja, az én készségemnek és igyekezetemnek kell benne lennie. Mintha Jézus kérdezné: mit akarsz, hogy cselekedjem?

Hogyan valósul meg a gyakorlatban az óember halála? Milyen áldásokkal jár, ha meghalok Vele?

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!