2021. április 28., szerda

DÉLELŐTT | 
Leborultak, mert felismerték hatalmát

Igehely: Mt 14:22-33; Kulcsige: Mt 14:33 „A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy!”

Sok csodát láttak, tanításokat, isteni kijelentéseket hallgattak a tanítványok, akikről mai igénk szól. Éppen a kenyérszaporítás csodája után történik, hogy Jézus előre küldi őket a Genezáret taván, ahol ők viharba keverednek. Aztán újabb csodák közvetkeznek: végignézik, ahogyan a viharos tengeren Jézus közeledik hozzájuk, megszólítja őket, kiszólítja Pétert a hajóból, majd elcsendesíti a tengert. Mindez azt munkálta bennük, hogy meghajoljanak Jézus előtt. Valóban Isten Fia vagy! – mondják, bizonyságot téve arról, hogy valamit megértettek a történésekből, melyben benne vannak, és az eljövendőkről is. Noha ismeretük még hiányos, sőt odaszánásuk is, mégis akkor, ott, hódolattal leborulnak az Úr Jézus előtt.

Sok csodát láttunk, Istenről szóló tanításokat hallottunk, talán személyes kijelentéseket is magunkénak tudhatunk. Sok értékes tapasztalat után vagyunk. Hogyan értékeljük a viharokat, melyekbe az Úr beleengedett? Felismerjük-e, meglátjuk-e Őt a nehézségekben is? Vágyunk-e személyes hívására? Elindulunk-e a szavára? Igen, ismeretünk hiányos, odaszánásunk is újra és újra megerősítést igényel, de leborulunk-e most hódolattal, alázattal, engedelmességgel az Úr előtt?

Mezei Ödön

DÉLUTÁN | 

A béke városa

Igehely: Zsolt 87:1–7; Kulcsige: „Szent hegyen alapította az ÚR Sion kapuit: jobban szereti Jákób minden lakóhelyénél. Zsolt 87:1-2”

Jeruzsálem neve a békességet hideti évezredek óta. A város azonban sohasem földrajzi fekvése, erősített várfalai, vagy jól hadakozó lakossága miatt volt a békesség városa. Ószövetségi említésétől napjainkig valójában sohasem bírt különleges erővel önmagában. Még az sem mondható el róla, hogy mindig békesség, biztonság lett volna a falai között. De úgy a neve, mint története Valakiről beszél. Alapítójáról beszél, aki szereti ezt a várost, olyannyira, hogy magáénak mondja. Minden bizonnyal nem magáért a városért, hanem annak népéért és az összes többi népekért. Isten sokszor sokféleképpen megmutatta dicsőségét Jeruzsálem lakóinak és lakói által, hiszen megoltalmazta, megáldotta, ha szükséges volt, megítélte őket. Mindezt azzal a céllal tette, hogy a város, a benne lakók, a benne történtek egyre inkább ismertek legyenek minden korok emberisége előtt. Olyan Istenről szól ez a zsoltár, aki számontartja a népeket, köztük Izráel ellenségeit is, és (ember)számba veszi őket.

A sok viszontagságot megélt Békesség városa a minden viszontagságok felett uralkodó békesség Istenére mutat (1Thessz 5:23).

Mezei Ödön

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 5:1–6 Kulcsige: 1Kor 5:5 „Átadjuk az ilyet a Sátánnak teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján.”

A gyülekezetben megtűrt bűn fertőzi a közösséget, megszomorítja azokat, akik a szentség útján járnak. Nem emberi ítélkezésről beszél itt az apostol, hanem a Lélek által kapott tekintélyről, amellyel a szentek közösségét ruházza fel az Úr. Lelepleződik a nyílt vagy titkos bűn. Ahhoz, hogy a bűnös megtérjen, szükséges, hogy a közösség elhatárolódjon a bűntől. A korinthusi hívők ahelyett, hogy a helyreállás érdekében ideiglenesen kiközösítették volna a megtérni nem akaró bűnöst, dicsekedtek a bűnnel, és védték a vétkest. Pedig „Vétkesek közt cinkos, aki néma” (Babits Mihály, Jónás könyve).