2021. április 29., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Ő cselekszik a benne bízókért

Igehely: Ézs 63:19b-64:3; Kulcsige: Ézs 64:3 „Soha senki sem hallotta, fülébe nem jutott, szemével nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki ilyet tenne a benne bízókért.”

Számos bibliai történet és kijelentés szól arról, hogy Isten mindenek felett való Úr. „Mindenen rajta tartja szemét az Úr, a gonoszokat és a jókat egyaránt figyeli” (Péld 15:3). Arról is olvasunk, hogy az Úr teremtő, és mindezidáig cselekvő Isten (Jn 5:17). Munkájával kapcsolatosan olvasunk múlt, jelen és jövő időben. Noha az Úr felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak (Mt 5:45), az emberiség történetét tekintve egyre inkább egyértelművé válik, hogy Isten másképpen viszonyul azokhoz, akik hisznek és bíznak benne, illetve azokhoz, akik Őt figyelmen kívül hagyják. Az ítéletkor egyesek jobb, mások bal keze felől állnak majd, viselve ennek következményeit. Addig is milyen nagy kiváltság, ha az Úrban bízó ember számíthat a Mindenható segítségére! Arra emlékezünk, hogy Isten megnyitotta az eget, leszállt Jézus Krisztusban, és mozdíthatatlannak tűnő dolgokat megváltoztatott (63:19/b). Szentlelke által megismertette sokakkal azt a nevet, melyet általa üdvösségünkre vallhatunk meg (64:1).

Ézsaiás mindezért könyöröghetett csupán, mi viszont hálát is adhatunk. Várjuk, hogy Isten cselekedjen értünk? Vannak, akikért könyörögnünk kell?

Mezei Ödön

DÉLUTÁN | 

Nép népre kardot nem emel

Igehely: Ézs 2:1–4; Kulcsige: Ézs 2:2 „Az utolsó napokban szilárdan fog állni az ÚR házának hegye a többi hegy fölött, és kimagaslik majd a halmok közül. Özönlik majd hozzá valamennyi nép.”

A látomás Júdáról és Jeruzsálemről szól, de sok népről, sőt valamennyi népről is. Legfőképpen pedig Istenről, aki képes békességet teremteni, és készségesen munkálja is ezt. Ézsaiás idejében, amikor Izráel határain kívül háborúk dúltak, és a hatalmas Asszír Birodalom terjeszkedett, a próféta hirdette, hogy az Úr népe nem élhet békességben Isten nélkül. A fogság utáni békességről, az Úr népe egy részének megmeneküléséről, az idők végezetén megvalósuló átfogó békességről beszélt. Szavai hihetetlenül elképzelhetetlenek voltak, ugyanis arról szólt, hogy nép népre többé nem emel kardot. Noha hiszünk abban, hogy efelé haladunk, nehezen tudjuk elképzelni a világra szóló békét.

De Isten békességet adott mindig a hozzá térőknek. Ez a békesség pedig mindig túláradt az Istennel való kapcsolaton, átitatva, megváltoztatva az emberi kapcsolatokat is. Az idők végezetével elérkező békességet várva egyrészt engednünk kell, hogy Isten a vele való kapcsolatban megszenteljen, és engedelmeskednünk kell, a békéltetés szolgálatát végezve.

Mezei Ödön

 Napi áhítat

Igehely: Róm 2:1–10 Kulcsige: Róm 2:10 „Viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindazoknak, akik jót tesznek, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek.”

A Biblia kétféle emberről beszél. Az egyik az, aki szereti és cselekszi a gonoszságot, a rosszat; a másik az, aki szereti és cselekszi az igazságot, a jót. Isten igazságosan fog ítélni majd az ítélet napján, és mindenkinek megfizet cselekedetei szerint (Róm 2:6). Viszont addig, ameddig a földi életünk vagy a kegyelmi idő tart, jóságos velünk. Ő ad napsütést és esőt jókra is, és gonoszokra is. Ha ma reggel fel tudtál kelni, az is az Ő jóságának köszönhető. Isten jósága minden embert megtérésre ösztönöz. Sajnos, nem mindenki veszi észre Isten jóságát.