Igehely: Zsid 1:1-3 „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.”
Kórházi látogatásaim során így szólt hozzám egy idős beteg: „Milyen kár, hogy nincs egy olyan filozófiai rendszer, mely minden helyzetben igaz válaszokat ad, mely minden helyzetet helyesen értelmez!” Nagyon meglepett ez a mély vágyakozása az igazság után! Kezdtem is neki beszélni arról, hogy én ismerek egy ilyen „filozófiai rendszert”, mely boldoggá tett már nagyon sokakat, ami az Istenben való hitben gyökeredzik. Ekkor azonban – váratlanul - be kellett fejeznünk a beszélgetést, és csak reméltem, hogy lesz folytatása. Nem nyílt rá lehetőség, de azóta is sokat gondolok erre a mondatra, a betegre, akiből inkább keserű megfogalmazásként tört ki ez a megállapítás: „Kerestem, de nem találtam meg!” Sokan vannak így, és úgy is, hogy megtalálják, de elveszítik vagy bizonytalanok lesznek benne.
A felolvasott igerész egy olyan írásból való, mely meg akarja erősíteni az olvasókat abban, hogy az Istent csak úgy ismerhetjük meg, ha megismerjük, elfogadjuk az Ő Fiát, Jézust. Ő ad választ minden kérdésünkre, és Ő vezet el a teljes igazságra. Sokszor és sokféleképpen szólt. (Zsid 1:1) Angyalok, próféták, majd a Fiú jött el, hogy elmondja Isten üzenetét. Ki ez a Fiú? Mit mond róla az Ószövetség? A Zsolt 2:7-ben azt olvassuk: „Az én fiam vagy!” – mondja Isten. Az Újszövetség lapjain ezt olvassuk: „És láttam: íme egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló.” (Jel 14:14) Ő az örökös. Jézus maga ezt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet…” (Jn 14:6) Rajta kívül nincs élet. (Kol 1:16, Jn 1:3) Ő teremtő is. Benne és általa. Ha Istent akarja valaki megismerni, megérteni, akkor a Fiút kell figyelnie, mivel Ő „fény a fényből” (Zsid 1:3), az a lenyomat, mely Istent mutatja be. Munkálkodása nem csupán a nagy világra hat ki, hanem az ember legmélyebb problémájára is: a bűn kérdésére. Mi van velem? Ézsaiás 53:5 azt írja: „Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen…”
Nem filozófiai rendszer kell, hanem az élő Istennel való élő kapcsolat az Ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ismered Őt? Elfogadtad már Őt? Vigyázz erre a kapcsolatra!
Csuhai József
Imaáhítat: Gyönyörködjünk Isten felénk történő szolgálatában, és imádattal fejezzük ki bizalmunkat iránta! – Zof 3:17
Bibliaóra: Ő a világ Megváltója – Jn 3:1-21 (Jn 3:16)
A közös teherviselés fontossága
Igehely: 4Móz 11:4–29; Kulcsige: 4Móz 11:17 „Akkor leszállok, és beszélek ott veled. Elveszek abból a lélekből, amely rajtad nyugszik, és rájuk is kiárasztom, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne hordozd azt egyedül.”
Ha Mózes életét megvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy sok krízist élt meg, és mindegyik alkalom volt Istennek arra, hogy megmutassa hatalmát ill. formálja Mózest és környezetét. 1. Születésekor. „Ekkor megparancsolta a fáraó egész népének: Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba…” (2Móz 1:22) Mózes megszületése után az édesanyja rejtegette őt, majd egy kosárban, a Nílusra tette. Isten úgy intézte, hogy a fáraó udvarába kerüljön, és ott nevekedjen fel. 2. Gyilkossága. (2Móz 2:11-15) Megölte az egyiptomit, majd elrejtette. Persze, hogy kiderült a gyilkosság, és Mózesnek menekülnie kellett a fáraó elől. 3. Elhívása. Negyven éves „pihenő” után Isten nagyon komoly feladatot bízott rá: „Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból!” (2Móz 3:10) Ez a helyzet teljesen rádöbbenti Mózest arra, hogy mennyire alkalmatlan nagy feladatokra, de ha Istenben bízik, akkor minden lehetséges. 4. Visszatérés Egyiptomba és a csapások. Egyre jobban kellett Istenben bíznia, hiszen a fáraó szíve kemény volt sokáig – és a nép is türelmetlen és dühös lett, amikor nem jött el a szabadulás. 5. Kivonulás. Hitükben egyre jobban megerősödnek, hiszen látták az egyiptomiak pusztulását a Vörös tengerben. 6. A nép zúgolódása - több alkalommal. Ez lehetett a legnehezebb Mózesnek.
Most érkezünk el jelölt Igénk problémájához, kríziséhez és a megoldáshoz, Isten beavatkozásához. Mózes eljut arra a pontra, hogy fölkiált: „Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal hozzám!” (4Móz 11:14-15/a) Ezután adja Isten a bölcsesség, vezetés ajándékát hetven választott férfinak, hogy ott legyenek Mózes mellett. Miért kellett idáig várnia? Jobb lett volna megosztania problémáját Istennel, és Ő válaszolt volna neki. Eszünkbe juthat Salamon, aki bölcsességet kért Istentől a nép kormányzásához. Maga az Úr Jézus, aki tizenkettő, majd hetven tanítványt választott ki, hogy felkészítse és kiküldje őket. Ne félj a krízisektől, de tanulj belőlük, és engedd, hogy Isten melléd állítson segítőket!
Csuhai József
