2021. december 31., péntek

DÉLELŐTT | 
Ó és új parancs: járj világosságban!

Igehely: 1Jn 2:7-11; Kulcsige: 1Jn 2:8 „Viszont új parancsolatot írok nektek: azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság.”

János a világosság és sötétség viszonyáról, erejéről, hatásáról tanít. Ha túl nagy a fény, vagy teljes sötétség van, bizonytalanná válik a járásunk. Lehet, hogy ismerjük a célt, de nem látjuk az odavezető utat. Egy ideig emlékezetből még mehetünk jó irányba, de hamarosan botorkálni kezdünk, majd – kellő útmutatás hiányában – végleg eltévedünk.

A Sátán, aki a világosság angyala is, vakító fénnyel vagy teljes sötétséggel érkezik. Vagy elkápráztat, elvakít, ezzel eltereli a figyelmedet, vagy elhomályosítja lelki szemedet. Már nem látod Krisztust a testvéredben, csak a gyengeségeit, a bűneit látod. Így már szeretni sem tudod. Erőt vett rajtad a sötétség. És miért van a parancsolat? Mert a testvéreddel szembeni közömbösség gyakran a világ szeretetéből táplálkozik. Amennyire hozzáragasztod magad ehhez a világhoz, annyira ver ez éket testvéri kapcsolataidba.

A megoldás: világosságban járni! Aki igazán szeret, az nyílt és tiszta szívvel van mások felé. Krisztust látja és szereti a testvérében. Tehát ma olvassuk visszafelé az igét: 1.) Ne szeressük a világot (amit a világ kínál), hanem 2.) járjunk világosságban, legyünk nyíltszívűek. Így láthatjuk meg, és szerethetjük Jézust a másikban.

Lisztes Tibor

DÉLUTÁN | 

Vessünk számot az elmúlt esztendőről!

Igehely: Mt 25:14–30; Kulcsige: Mt 25:29 „Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van.”

Utolsó nap. Utolsó óra. Utolsó perc. Első perc, óra, nap. Az idő múlása szempontjából csupán ennyi, hogy átlépjünk az óévből az újba. És valószínű, hogy Jézus nem így értette, amikor azt mondta, hogy vannak utolsók, akik elsők lesznek. :) Akkor hát hogyan?

Van három szolga, akikre egyenként nagyobb, kisebb és még kisebb vagyont bízott az uruk, azzal, hogy jól sáfárkodjanak vele. A három szolga közül ki volt az első, és ki az utolsó? Sokak szerint első, akinek legtöbb, utolsó, akinek legkevesebb adatott. De valóban így van ez? Isten nem azt nézi, mink van, hanem azt, hogy mit kezdünk vele. A sorrend nem attól függ, hogy milyen szinten játszol egy hangszeren, vagy mennyire jól mennek a kapcsolataid. Fontosabb, hogy mit fektettél be annak érdekében, hogy adottságaid minél inkább hasznára legyenek az Ő királyságának. Ők mindhárman „elsők” lehettek volna! De mivel a harmadik nem gyarapította a részét, így „utolsóvá” lett. Nem amiatt, mert kevese volt, hanem azért, mert nem lett többje.

Az utolsó napokat töltsd ilyen számvetéssel: Mit helyezett el nálad az Úr? Akármit is, azért adta, hogy az Ő országát gazdagítsd vele, az Ő királyságába fektesd, ezáltal az Ő dicsőségét növeld! Szó szerint: Mindent bele!

Lisztes Tibor

 Napi áhítat

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.