Igehely: Jak 1:19-25; Kulcsige: Jak 1:22 „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.”
Érdekes kép, amit Jakab itt szemléltetésre használ. Az ember megnézi magát a tükörben, egy pillanatra megigazítja a haját, majd továbbmegy. Pár perc múlva, ha ismét érdekelné, hogy egészen pontosan hogyan is néz ki, nem tudja a látott képet visszaidézni, mert már elfelejtette. Tehát ismét meg kell néznie magát. Kapcsolatunk az Igével nem lehet ilyen. Ha csak halljuk vagy olvassuk, de a különböző élethelyzetekben egyáltalán nem alakítjuk hozzá az életünket, azt jelenti, hogy mindent elfelejtettünk.
Két dolgot jegyezzünk meg:
1.) Az Ige törvény, mert leírja, hogy hogyan éljek Isten akarata szerint. Látszólag ez egy kötött életforma, mely arról szól, hogy sem jobbra, sem balra nem szabad eltérni attól. Jakab azonban azt mondja, hogy ez a szabadság törvénye. Az az élet, melybe vezet, egy szabad élet.
2.) Azt is elmondja Jakab, hogy aki Ige szerint él, az boldog, mert az Ige olyan cselekedetekbe viszi majd, melyek boldoggá teszik.
Ezek mind ismert igei igazságok. Imádkozzunk azért, hogy úgy a szabadság, mint a boldogság megélt valóság legyen számunkra, nem csak elméleti ismeret.
Ferenczi Lajos
A Föld végéig szól az evangélium
Igehely: Ézs 49:1–6; Kulcsige: Ézs 49: 6 „Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A népek világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.”
Bár a 3. versben azt olvassuk, hogy Izráelről beszél, a szakasz személyes hangvétele mégis inkább arra utal, hogy itt végig Ézsaiásról, a prófétáról van szó. A próféta munkájának gyümölcsét abban látja, ha a megtért Izráelben Isten megmutatja a dicsőségét. A megtérés azonban nem történt meg, ezért a próféta úgy érezte, hogy munkája teljesen hiábavaló volt.
Nem mindig alakulnak a dolgok körülöttünk sem úgy, hogy azokban egyértelműen felragyogjon Isten dicsősége, s benne mi lássuk, hogy életünk, munkánk, fáradozásunk nem hiábavaló. Ilyenkor azonban fontos tudni:
1.) Isten nem az eredményre néz, hanem a hűségre. Sokszor nem rajtunk áll, hogy a körülményekben lesz-e változás, de ha ennek ellenére kitartunk abban, amire Isten elhívott, azt Ő mindig értékeli. „Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon” (1Kor 4:2).
2.) Ez az életforma nem marad gyümölcstelen, még ha adott ponton annak is tűnik. Ugyancsak a korinthusi gyülekezetnek mondja Pál a következőket: „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1Kor 15:58).
Ferenczi Lajos
