Igehely: Zsid 11:32-12:3; Kulcsige: Zsid 12:2 „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.”
Minden őszinte hívő ember szeretne hiteles keresztyén életet élni. Ebben a szenvedő világban a hitelesség része, hogy megízleljük a nyomorúságot. A hit abban áll, hogy hűségesen ragaszkodunk Isten kijelentéséhez akkor is, ha a körülmények ellene beszélnek.
Ha beteg vagyok hiszem, hogy Isten szeret és hatalmas, de elég bölcs is ahhoz, hogy jobban tudja, hogy miben dicsőül meg az Ő neve, és mi válik lelkem nagyobb javára. Szentlélek folyamatosan Krisztust állítja elénk, az Ő jellemét munkálja ki bennünk a nehézségeinkben.
Urunk a menny örömét hagyta ott, hogy mindenben hűséges legyen az Atyához. E világ dicsősége számára gyalázat volt, ellenben tudta, hogy e világ gyalázata örök, nagy dicsőséget szerez számára.
Egyik örömből, a gyalázat és szenvedés mélységein át, egy még nagyobb örömbe tartott. Ez utóbbi azért is nagyobb, mert velünk is megosztja, sok fiat vezet dicsőségbe.
Gyakran látni akarjuk a munkánk eredményét, és ezért hajlamosak vagyunk a csüggedésre. De ha elhisszük, hogy nem hiábavaló a mi munkánk az Úrban, akkor a csüggedés helyett a hitet választjuk, a Krisztus hitét.
Dohi Zoltán
Hittel imádkozunk
Igehely: Jak 5:13–18; Kulcsige: Jak 5:15 „És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt, ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.”
Az ellenség azon dolgozik, hogy abbahagyjuk az imádkozást, Isten Lelke pedig azon, hogy végre elkezdjük igazán. A szenvedés mindkettőt elősegítheti, egyesek ilyenkor botránkoznak meg, mások ilyenkor kezdenek buzgón imádkozni. Ez kegyelem, Isten Lelke adja az imához szükséges hitet, buzgóságot.
Nem az imádság kimenetelében kell hinnünk, hanem abban, aki meghallgat és hatalmasan cselekszik bölcsessége szerint. A bajban jobb, ha nem kapkodok fűhöz-fához, nem emberekben bízom (átkozott az ilyen), hanem Őelőtte öntöm ki szívemet. Már ez önmagában is megkönnyebbülést szerez, hogy olyannak mondhatom el dolgaimat, aki együttérez és szeret engem. Nincs Istenen kívül senkim, aki ilyen közel állna hozzám. Örömöm és bánatom nem csak az enyém, hanem az Övé is.
Az imának nem önmagában van ereje, ahogy azt sokan értik, hanem attól erős az ima, hogy egy hatalmas Istent hívunk segítségül, általa, aki minden nyomorúságunkból kiutat tud biztosítani.
Ezzel is Krisztus Urunkról teszünk hitvallást, aki a világ bűnét hordozva is az Atya kezébe tette le a lelkét, és meg is szabadult, még a halál kötelékétől is.
Dohi Zoltán
