2021. január 25., hétfő

DÉLELŐTT | 
A példázatok természete

Igehely: Mk 4:10-12; Kulcsige: Mk 4:12 „hogy látván lássanak, de ne ismerjenek, és hallván halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.”

Jézus tanításának jellegzetes formája a példázat. Megváltónk a gyakorlati életből vett egy történetet, amit elmondott, és ezzel szemléltetett egy igazságot, vagy éppen Isten országának titkait. Nem a történet volt a titok, mert azt a korabeli ember bizonyossággal megértette, de a példázat mélyebb, lelki üzenete sokak előtt rejtve maradt. A tanítványoknak megadatott az a kiváltság, hogy a tömeg előtt elmondott tanítás után szűk körben is elbeszélgessenek a Mesterrel, hogy megértsék a példázat lényegét. Egy ilyen beszélgetés tárul fel előttünk. Kiderül, hogy Jézus tanításakor különbséget tesz az övéi, azaz hűséges követői, és a kívülvalók között. A tanítványok megérthetik az Isten országának titkait, míg a kívülvalók csak a példázatok hétköznapi tanulságával maradnak. Talán érezték, hogy róluk szól a példázat, de rejtve maradt számukra az üzenete.

A „megadatott” kifejezés hangsúlyozza, hogy a titok megértése nem érdem, értelmi képesség, vagy emberi ügyesség eredménye, hanem Isten ajándéka, kegyelem. Isten örök akarata: minden ember megtérése, a bűnbocsánat elnyerése és a gyógyulás. Már ebbe a csoportba tartozol, vagy csak olvasmány számodra a Biblia?

Nagy István

DÉLUTÁN | 

Vessünk mindig a léleknek!

Igehely: Gal 6:1–10; Kulcsige: Gal 6:8 „Mert aki a maga testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.”

Amikor tükörbe nézünk, és látjuk magunkat, inkább csak a külsőt érzékeljük, ezt szépítjük, ápoljuk. Van, aki sokat foglalkozik testével, más pedig elhanyagolja. De mit is jelent Pál azon állítása, hogy „aki a testnek vet, az a testből arat majd pusztulást”? A vetés befektetést, ráfordított időt, energiát jelent. Nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem kell törődnöm a testtel, hisz az a Szentlélek temploma. Tudatosítsuk azonban magunkban, hogy „test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot” (1Kor 15:50). Testünk, amelyben élünk, nem fog a mennyországba jutni. Testünk nem kívánja a lélek táplálását, nem akar letérdelni, böjtölni, szolgálni, ellenben romlott, bűnös kívánságaival gyakran van harcunk.

Léleknek vetni azt jelenti, hogy törődöm a bűnbe esettel, szelídséggel intem az ilyent, alázattal szolgálok az felé, aki görnyed terhei alatt. Vigyázok magamra, hogy egészséges kapcsolatom legyen Istennel és emberekkel is. Annak örülök, ha örömöt szerezhetek, ha megoszthatom Istentől kapott áldásaimat, akár anyagi, akár szellemi legyen az. Az idő rövidsége sürgessen minket az ilyenfajta vetésre, mert közvetlenül az aratás előtt vagyunk, és jön a megjutalmazás!

Nagy István

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:15–22; Kulcsige: Mt 22:21 „Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!”

Heti sorozatunkban nyomon követhettük az ellentétet, ami a krisztusi és a farizeusi gondolkodás között fennállt. Ezek a vezetők, akik a hit és az üdvösség útjának őrei kellett volna, hogy legyenek, valójában gyümölcstelen fügefák, engedetlen fiak és gonosz szőlőmunkások voltak. Egy újabb ravasz csellel próbálják lejáratni Jézust, hogy saját tekintélyüket védjék. A vége az lett, hogy saját csapdájukba estek, és önmagukat járatták le. Annyira megszégyenültek, hogy többet kérdezni sem mertek (22:46).