2021. július 17., szombat

DÉLELŐTT | 
Ahol már nincs szükség napsugárra

Igehely: Jel 21:22-27; Kulcsige: Jel 21:23 „És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak neki, mert az Isten dicsősége világosította meg, és lámpása a Bárány.”

A mennyei Jeruzsálemnek nincs épített temploma, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak temploma. A templom a Bibliában Istennek, az Ő jelenlétének háza, az imádság háza. Ott tanították a népet Isten igéjének, törvényének ismeretére. Ott zengtek a szent énekek. Ott mutatták be az áldozatokat. Oda vitték adományaikat. Ott rendezték ügyeiket Istennel és emberekkel.

E városnak nincs szüksége sem napra, sem holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten dicsősége megvilágosítja azt, és annak lámpása a Bárány. Jézus a világ és az öröm világossága. A népek az Ő világosságában járnak. A világosság fiai laknak ott. A világosság cselekedetei ékesítik őket. Nem lesz ott semmilyen árnyék, sötétség, sem titok, sem torzítás. Lefesthetetlenül és leírhatatlanul fenséges.

Bár kapuit nem zárják be nappal, nem megy be abba semmi méltatlan, sem tisztátalan. Éjszaka ott nem lesz. Nem lesznek fáradtak, sem kiéltek. Nyilvánvalóvá lesz, hogy kik írattak be az élet könyvébe, amely a Bárányé, nem a különböző vallásfelekezeteké és szervezeteké.

Mégsem lesz ott senkinek semmilyen hiányérzete. Nekünk most mi hiányzik? Miként fog megoldódni ez a hiány?

Vass Gergely

DÉLUTÁN | 

A beteglátogatás, mint istentisztelet

Igehely: Jak 1:26–27; Kulcsige: Jak 1:27 „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.”

Esti sorozatunk terjedelme nem engedte meg, hogy minden felelősségünkre kitérjünk. Azonban még belekerült a beteg- és családlátogatás is. Kívánatos megismernünk a hívők felelősségének minden olyan területét, ami bennünket érint.

Istenfélelmünknek, istentiszteletünknek életünk minden megnyilvánulását meg kell határoznia! Ha ez nem így lenne, akkor hiábavaló lesz. Mi az egyik leggyakoribb tevékenységünk? Talán a beszéd. Ha nem figyelünk oda arra, hogy Istent és embereket illő és kellő tisztelettel említsük benne, akkor szívünket csapjuk be. Bizonyára mások nálunk hamarább fogják észlelni, hogy istentiszteletünkkel óriási baj van! Viszont, ha már eljutottunk oda, hogy beszédünk Isten előtt kedves, az embereknek gyógyír, de a szükséges jócselekedeteink hiányoznak, akkor sem elégedhetünk meg.

A tiszta és folttalan istentisztelet Isten előtt az, ha gondoskodó szeretettel látogatjuk meg a szükségben levőket, legyenek árvák, betegek, idősek, özvegyek. Hitük, hálájuk építeni fogja lelkünket. Élettörténetükből okulhatunk. Közben vigyázzunk arra, nehogy egyet értsünk a világgal abban, hogy csak az egészséges, erős, gazdag és sikeres emberek értékesek!

Vass Gergely

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?