2021. június 16., szerda

DÉLELŐTT | 
Kitartás a kísértés idején

Igehely: Jak 1:12-18; Kulcsige: Jak 1:12 „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.”

Jakab apostol világos alapot fektet le azon esetekre, amikor a keresztyén emberek kísértéseken mennek át. Isten nem vádolható azzal, hogy embereket kísértene, hogy vétkezzenek. Ellenkezőleg, az Ő szent természetében nincs kapacitás a bűnre, ezért Ő sem kísért senkit. De megpróbálja a szolgáit, mint Ábrahámot. (1Móz 22) A kísértés az ember saját bűnös természetéből fakad. Jakab ezt a halászat egy metaforájával mutatja be. A kívánságaink vonzanak és tőrbe csalnak, hogy egy halálos horoggal örökre megfogjanak. Majd ezt a „születés” képével folytatja, mint kívánság, ami megerősödik és felnő, aztán megszüli a „fiát”, a bűnt, ami újból megerősödik és felnő és megszüli az „unokáját”, a halált. Azonban a változhatatlan Istentől csak jó származik, akinek akarata annyira jó, hogy újjászüli az embereket az igazságnak Igéje által. De nem az a végső igazság, hogy belőlünk származik a rossz és ennek lehetetlen ellenállni. Van lehetőség a kísértésben kitartani, a kívánságokat csírájában elfojtani az Istentől származó erővel. Aki a kísértésekben végig kitart, Istentől fogja elnyerni az élet koronáját. Ma milyen kísértéseknek kell ellenállnod? Vizsgáld meg szíved, mert onnan származik a kívánság!

Pap Benjámin Roland

DÉLUTÁN | 

Lelki gyakorlatokra szükség van

Igehely: ApCsel 2:42; Kulcsige: ApCsel 2:42 „Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”

A hívő élet több, mint pusztán a lelki gyakorlatok végzése. De ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy a lelki gyakorlatok nem fontosak. Pont úgy, ahogyan az egészséges életmód is több mint a testmozgás, mégis az egészség megtartásához elengedhetetlen a rendszeres fizikai aktivitás. Így hívő életünk fontos részét képezik lelki gyakorlataink, amelyek akkor nyerik el igazi értéküket, amikor a Szentlélekkel betelve őszinte szívből végezzük őket.

Ám lelki gyakorlataink nem csupán magánéletünkre korlátozódnak. Fontos részét képezik közösségi életünknek is. Ezt látjuk hangsúlyosan a 42. versben, hogy a gyülekezet tagjai megtelve Szentlélekkel, „kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” S ez a minta nem csupán opció. Ezek a gyakorlatok ma is alapvetőek gyülekezeteinkben, amelyekben mindannyiunknak teljes életünkkel és Isten előtti őszinteséggel részt kell vennünk. Elengedhetetlen, hogy „közösen gyakoroljuk a hitünket.”

Zsemlye Alfréd

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét?