Igehely: Zsid 13:8–16 Kulcsige: Zsid 13:14 „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.”
Az újszövetségi kinyilatkoztatás nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a Krisztust követő hívő felkészülten, a múlandók közti forgolódásából győzelmesen lépjen át a „maradandó városba”. Az itt élő, dolgozó ember kísértése, hogy szinte minden erejével a földi élettel járó feladataira koncentráljon. Néha – végletesen –, még a testi egészségét is veszélyezteti egyik-másik hívő azzal, hogy anyagiak miatt megbetegítően nagy erőfeszítéseket tesz. Ismerjük Urunk tanítását, aki óv bennünket a restségtől (Péld 6:6–11; 2Thessz 3:10), de a főhangsúlyt az eljövendő világ elnyerésére teszi. Ezt kell jól megértenünk: úgy kell részt venni a földi dolgokban, hogy – miközben serényen dolgozunk – munkáink ne vonhassák el erőinket a mennyeikre való felkészüléstől. Követendő példaként állítja elénk az Írás Urunk szenvedését, aki – nem saját testi élete céljait szolgálta – tulajdon népe megszenteléséért szenvedett. Kövessük Őt abban is, hogy „gyalázatát hordozzuk”, azaz személyes érdekeink elé helyezzük testvéreink érdekeit, és másokért akár áldozatot is vállalunk. Emiatt majd különféle jelzőket ragasztanak ránk, de ez nem számít. Egy marad meg, amit Jézusért tettél.
Lukács Tamás
Bátorítás a keresésre
Igehely: Mt 7:7–11; Kulcsige: Mt 7:7 „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.”
Gyakran találkozunk olyan emberekkel, akik ugyan vágyódnak Istenhez, de teljesen bizonytalanok. Vagy valami bűn van a háttérben, és nem hiszik, hogy az Úr azt megbocsátáná, vagy saját jelentéktelenségük gondolata tartja őket vissza, mondva, hogy „nem vagyok érdemes arra, hogy Jézussal járjak”. Megint másokat elbizonytalanítanak és bátortalanná tesznek a magukat tökéletesnek mutató hívők, akik azt sugallják, hogy „te biztosan nem lehetsz olyan jó, mint én”. Így aztán sokan visszahúzódva vergődnek. Jézus látja ezeket az embereket és bátorítja őket a hívásával: „Kérjetek…, keressetek…, zörgessetek…!” – mert aki Istenhez jön, azt ő el nem utasítja. Nem gyönyörködik Istenünk az emberi nélkülözésben. Sem az éhségtől kopogó szemekben, sem a ruhátlanságban vagy hajléktalanságban. Atyai szívét még inkább szánalommal tölti el, amikor teremtménye nélkülözi az Ő közösségét, és az ember nem léphet az ő jelenlétébe, mert akadályokba ütközik. Jézus Krisztus ezért bátorítóan hív, hogy keresd az Urat, akivel közösségben élhetsz, és aki által minden dolgod, életed egésze új megvilágításba kerül. Urunk bizonyságot tesz arról, hogy Isten minden keresőnek adni akar, mindenkinek, aki tőle kér, annak a mennyei Atya jó ajándékokat ad.
Lukács Tamás
