2021. október 17., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Alfa és Ómega

Igehely: Jel 22:12-13; Kulcsige: Jel 22:13 „Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.”

Hitünk, szolgálatunk, imádatunk középpontjában nem egy jól megszervezett és jól működő rendszer van, nem is egy olyan vallás, amely kitűnően beilleszkedik minden kultúrába, nyelvbe, időbe, hanem Jézus Krisztus személye. Ha kivesszük Őt, akkor értelmetlen, üres, erejét vesztett lesz az evangélium, ostobaság a szent életre való törekvés és üres ábránd az örök életben való reménykedés. Ő az értelme az egésznek. Benne hiszünk, Őt szolgáljuk és imádjuk. Őmiatta reménykedünk a mennyországban. Minél jobban ismerjük Jézust, annál mélyebb lesz a kötődésünk.

Ki Jézus? A következőkben minden reggel az Ó- és Újszövetségben sűrűbben használt nevei alapján próbálunk egy kicsit megérteni abból, hogy ki Ő.

A Biblia utolsó oldalán Jézus maga mutatkozik be, amikor azt üzeni, hogy hamar vissza fog jönni, és megfizet mindenkinek a cselekedetei szerint. Már ebben az ígéretben benne van az, hogy Jézus egy olyan hatalommal rendelkező személy, aki képes minden ember életét nyomon követni, tetteit elbírálni, és igazságosan megfizetni mindenkinek, kivétel nélkül. Milyen hatalom az, ami erre képes? Több mint tízmilliárd ember minden tette! Ennyi ítélethozatal és ugyanennyi jutalom! Ezt a hatalmát így fogalmazza meg a 13. versben: „Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég, az első és utolsó”.

János az evangéliumát így vezeti be: „Kezdetben vala az Ige”. Minek a kezdete? Az emberiség kezdete? Ott volt, amikor Ádám formáltatott. A világ kezdete? Ott volt, amikor Isten megalkotta! Még azelőtt? Akármennyire próbálunk visszamenni az időben, Vele találkozunk! Ő mindenütt már van. Ő a kezdet. Nem létezik előtte más valami vagy valaki. Aztán a másik irányba, ha megyünk, ugyanezt találjuk. Ahogy a végét keressük a dolgoknak, a világnak, a galaxisoknak és minden létezőnek, azt látjuk, hogy Ő még mindig van. Ő a vég! Vele kezdődik, és Vele ér véget minden.

Milyen hatalmas Urunk van! Milyen megnyugtató ez, és milyen nagy kiváltság, hogy szolgálhatjuk Őt! De milyen rettenetes is ugyanakkor! Ennek tudatában élek, szolgálom és várom Őt?

Szűcs Zsolt

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Adjunk hálát, hogy néven szólíthatjuk Jézust, és urunkként imádhatjuk! – Fil 2:9-11

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Ő az út, az igazság és az élet – Jn 14:1-14, 27-31 (Jn 14:6)

DÉLUTÁN | 

Új élet Európa számára

Igehely: ApCsel 16:11–15; Kulcsige: ApCsel 16:14 „Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatirából való bíborárus, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond.”

Pál különös módon, álom által látta, amint egy férfi kéri őt, hogy jöjjön át Makedóniába, és legyen a segítségére. Megértette, hogy az Úr oda hívta, engedelmeskedett, és így jutott Filippibe.

Igen, új élet ott kezdődik, ahol az elhívásnak engedelmeskedve elindulnak a misszióba. Így kezdődött új élet Európa számára is a Filippiben megalakult gyülekezeti közösség által. Ahol buzgón imádkoznak, akárcsak Filippiben a folyóvíz mellett, ott új élet reménye ígérkezik. Ez először a Lídia életében kezdődött, aki hallgatta az igét, az Úr megnyitotta szívét, majd ő is megnyitotta az otthona ajtóit. A kicsiny kezdetet megáldotta az Úr. Innen indult útjára az evangélium Európa felé.

Hadd legyen ez a mi imádságunk is, hogy engedelmeskedjünk, amikor a Lélek misszióba küld, és hadd legyenek ilyen háziközösségek, amelyek által valami új indul vidékünkön is, és Európa különböző területein.

Új életre ott is szükség van, ahol megromlott a kapcsolat az élő Istennel, és így beállt a lelki halál. Oda, ahova eljut az evangélium, ahol meghallják és hisznek, ott a halál állapotából megszabadulva új élet bontakozik ki, és ez az élet hatással lesz másokra. Ezáltal megdicsőül Istenünk neve. 

„Istenen kívül senki nem képes valaha megmenteni egy bűnöst… Végül is, a lelkileg halott egyén feltámadása és újjászületése egy teremtési munka. És ki képes teremteni, azon kívül, aki szólt és meglett? Ez egy feltámadás. És Istenen kívül ki tud holtakat feltámasztani? … Az így feltámasztott lélek aztán megvilágosíttatik, és ki más, ha nem az, akinek szavára világosság ragyogott fel a sötétségben, képes fényt árasztani elménkbe, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” (John MacArthur)

Kiss László

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!