2021. október 27., szerda

DÉLELŐTT | 
A hittel elmondott imát meghallgatja Isten

Igehely: Mt 17:14-21; Kulcsige: Mt 17:19-20 „Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: Mi miért nem tudtuk kiűzni? Ő így válaszolt: Kishitűségetek miatt. Bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda – akkor odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.”

Az Úr Jézus a tanítványokat imádkozásra és hitük növekedésére bátorítja. Lelkünk ellensége is tudja ezt és ott árt, ahol csak tud, sok nyomorúságot zúdítva az egyénekre, családokra, társadalmakra. Tapasztaljuk, hogy az utolsó idők támadásai a gonosz részéről körülvesznek bennünket megannyi bajt okozva. Ki segíthet ezekben a helyzetekben? Jézus azt mondja az édesapának, hogy hozzátok őt ide hozzám. Ma is ugyanaz a helyzet: csak Ő segíthet, senki más. Hozzuk elébe ima által azokat a szeretteinket, akik bajban vannak! A mi erőnk nem elegendő, de az Úr Jézus fölötte áll a sötétség erőinek, ráadásul érdekli helyzetünk, állapotunk, és meghallgatásra találnak nála imáink. Az Úr elmarasztalást is megfogalmaz, miszerint a hit nélkül elmondott ima hasztalan. A hitetlen az tehetetlen is, és hiába imádkozik. A hívő emberek életében az imádkozás fontos helyen van, és a mustármagnyi hitünk felszabadítja Isten erejét, megtapasztaljuk Isten csodáit. Tagadjuk meg a hitetlenséget és kérjük az Urat, hogy növelje a mi hitünket, hiszen abból egy kicsi is elég, hogy nagy dolgokat tapasztaljunk meg.

Szabó Róbert

DÉLUTÁN | 

A romboló nagyravágyás

Igehely: 3Jn 9–11; Kulcsige: 3Jn 9 „Írtam valamit a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki közöttük elsőségre vágyik, nem fogad el minket.”

János apostol Gájusznak írt levele révén bepillantást nyerhetünk a korai egyház mindennapjaiba. A jó dolgok mellett a bajokat, problémákat, gondokat is láthatjuk. Diotrefész olyan fontosnak tartotta magát a gyülekezetben, hogy átlépve hatáskörét, romboló tevékenységével sokat ártott a közösségnek. Ne feledjük, hogy a gyülekezet az Úr tulajdona, amit vérén váltott meg, és annak feje Jézus Krisztus, aki Szentlelke által van jelen, mi pedig szolgák vagyunk. Az apostol szerint nyíltan kell leleplezni, szembefordulni és megfeddeni az ige által az ilyen büszke, egoista, önkényes embereket. Természetesen nem jó, ha ilyesmik történnek a gyülekezetben, de a békesség oltárán nem szabad feláldozni az igei igazságokat. Szembe kell fordulni a tévtanítókkal és rombolókkal. Az Úr adjon éberséget és bátorságot az őrállóknak, hogy Krisztus dicsőségét féltékenyen őrizzük! Imádkozzunk, hogy őrizzen meg bennünket a nagyravágyástól, a hatalom utáni vágytól, önkényességtől! Szolgáljunk alázattal és legyünk hasznára a gyülekezet fejének, Jézus Krisztusnak!

Szabó Róbert

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!