Igehely: Lk 23:47-56; Kulcsige: Lk 23:53 „Azután levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt.”
A gonosz terv sikerült. A világosság már nem sérti a sötétségszeretők szemét. A népnek nincs már, kit követni, hallgatni, csodálni, hisz Jézus bűnösnek minősült, megbűnhődött, meghalt az átokfán. Nem ment könnyen, de az összefogás, az erős akarat, a rafinált taktika sikerrel járt. Lassan elül a fokozott indulat, mindenki szépen hazamegy. Azt reméli a nagytanács, hogy minden marad a régiben.
De még hátra volt a test eltemetése. Ebben az Arimátiából származó Józsefnek a szerepe kulcsfontosságú. Elment Pilátushoz, és engedélyt kért tőle, hogy Jézus holttestét eltemethesse. Majd levette a keresztről a testet, vászonba tekerte, és elhelyezte egy sziklasírba, amelybe még senkit sem temettek. Így most már lehet páskát ünnepelni, gondolhatta Kajafás és Pilátus.
Lehet sírba zárni az életet? A gonoszság erői legyőzhetik a szeretetet? Isten szeretetből fakadó kezdeményezését ember meghiúsíthatja? Nem! Isten a Fiában megbüntette a bűnt. A kereszt, a sötétség óráinak a borzalma a bűn komolyságát hangsúlyozza. Ezeket kellett elszenvednie Krisztusnak helyettünk, majd azután az Atya megdicsőítette Őt.
Nagy István
Népének keményszívűsége
Igehely: Mt 27:62-66; Kulcsige: Mt 27:64 „Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.”
Amikor Pilátus megkorbácsoltatta Jézust, talán titkon azt remélte, hogy ha a tömeg látja a véresre vert ártatlan „embert”, megesik a szívük, és engednek követelésükből, szabadon engedheti a Názáretit. De nem így történt. A nép szíve kemény maradt, hajthatatlan, és csak egyet skandáltak: „Feszítsd meg, feszítsd meg!” A gyilkos indulat kiirtott minden részvétet, a szánalom minden csírája kihalt belőlük. „A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt” (Jn 1:10-11).
Jézus meghalt, eltemették, de a főpapok és a farizeusok másnap sem nyugodtak. Nem tudni mikor, talán azon az éjszakán, eszükbe jutott, hogy Jézus beszélt feltámadásáról, és ezért összegyűltek, elmentek a helytartóhoz, hogy a segítségét kérjék. Csalónak nevezték a kivégzettet, és újabb csalástól tartva, polgári őrséget kértek a sír őrzésére. A lepecsételt sír és az őrség állítása a szív keménységének árulkodó jele. Ők nem akartak változni, ennek a lehetőségét is kizárták. Te légy nyitott, akard a változást! Legyél formálható, mint az agyag Isten kezében!
Nagy István
Új hozzászólás