2022. április 27., szerda

DÉLELŐTT | 
Elhatalmasodott gonoszság

Igehely: Lk 20:9-19; Kulcsige: Lk 20:14 „De mikor meglátták őt a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség!”

Jézus – a hatalma jogszerűségét firtató – igazoltatási szándékot előbb visszautasította. Most – két példázatban – mégis rávilágít arra, hogy Neki van a legtöbb joga; mi több: Ő az egyetlen az isteni jogokon belül. Az első példázat a gonosz szőlőmunkásokról szól. Hatalmának elvitathatatlan jogalapja ez: Ő „a szőlősgazda szeretett fia”, Ő az örökös! A másodikban arra mutat rá Jézus, hogy Ő nemcsak az örökös, hanem Ő „a sarokkő” is; és jaj azoknak, akik kivetették az Örököst! És ha megölik, akkor sem léphetnek örökébe! A példázatot Jézus minden hallgatója értheti/érti, még ellenfelei is. Nem csoda, hogy ők „azon voltak, hogy (Jézust) elveszítsék” (19:47).

Micsoda ellentét van a hit világossága és a hitetlenség elvakultsága között! A samáriai asszony már tudja, hogy Jézus a Messiás (Jn 4:25-26), ők nem. Magdalai Máriát és Zákeust boldoggá teszi a felismerés, hogy Ő az Úr, de őket nem. A pogány százados is rádöbben: „Bizony, Isten Fia volt ez!” (Mt 27:54), ők nem. Nem és nem(!) – mert megkeményedett a szívük (Jn 12:40), elhatalmasodott rajtuk a gonoszság. (Mt 24:12)

Te hogyan harcolsz a viágban elhatalmasodott gonoszság ellen?

Leopold László

DÉLUTÁN | 

Isten áldását ember nem teheti semmissé

Igehely: 4Móz 22:41-23:12; Kulcsige: 4Móz 23:8 „Megátkozhatom-e, akit az Isten meg nem átkoz? Rontást hozhatok-e arra, akire az Úr nem bocsátott rontást?”

Amikor „Izráel fiai tábort ütöttek Moáb síkságán, a Jordánon túl” (22:1), Bálák, Móáb királya elhatározza, hogy átokkal töri meg őket. Ezért küldöttséget meneszt Bálámhoz, a pogány prófétához, hogy „átkozza meg ezt a népet”. (22:2-11) Ám éppen az ellenkezője történik meg annak, mint amit Bálák szeretne, mert maga Isten akadályozza ezt meg. Bálám úgy jár, mint egykor Jeremiás: „erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs hatalmam rajta.” (Jer 20:9) Miért? Mert örök igei igazság: „ember tervez, Isten végez.” (vö. Péld 16:9) Mert Isten áldása az Ő szuverén akarata és cselekedete. És ezt Bálám is megtapasztalja: „ha ő áld, meg nem másíthatom.” (23:20)

Isten szándéka - akkor és ma - ugyanaz: népének, a Gyülekezetnek elkülönülése (Jn 17:14), hogy alkalmas legyen küldetése betöltésére. Erre adja az Úr az ő megmásíthatatlan áldását. Drága üzenet ez nekem, neked: „az ÚR áldásra fordította számodra az átkot, mert szeret téged Istened, az ÚR”. (5Móz 23:6). Ő segít meg mindenkor – engem, téged – a Tőle kapott küldetésünkben. A sátánnak ma is megvannak a maga bálák-ügynökei. De te, testvérem, „légy bátor és erős” (Józs 1:6), mert „az ÚR terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre” (Zsolt 33:11).

Leopold László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”

A Filippiben végzett missziómunka miatt Pál és Szilász igazságtalanul szenvedett, és börtönbe kerültek. Közben a börtönőr megtért, és háznépével, akik hittek, be is merítkeztek még azon az éjszakán. A város elöljárói másnap megüzenték a börtönőrnek a törvényszolgákon keresztül, hogy bocsássa szabadon az apostolokat. De mivel nyilvánosan megverték, és börtönbe zárták őket ítélet nélkül, pedig római polgárok voltak, ezt Pál és Szilász nem hagyta annyiban. Azt kérték, hogy jöjjenek el az elöljárók, és maguk vezessék ki őket, ne titokban bocsássák el, mint valami gonosztevőket.