2022. december 23., péntek

DÉLELŐTT | 
A boldogító titok

Igehely: 1Tim 3:14-4:6; Kulcsige: 1Tim 3:16 „Valóban nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a népek között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.”

Pál azt a reménységet élteti magában, amikor a levelet írja, hogy nemsokára kiszabadul a börtönből, és elmehet Timóteushoz. De szem előtt tartja azt az esetet is, hogy nem így lesz, ezért részletesen ír, hogy a levélből Timóteus megtudja, hogyan kell szolgálnia a gyülekezetben.

A gyülekezetben végzett szolgálat azért fontos, mert a gyülekezet az Isten egyháza, a ház, mely elő kövekből van egybeszerkesztve, s amely arra hivatott, hogy oszlopa és alapja, támasza legyen az igazságnak. Képviselje azt, ami a valóság a világban. Ez a valóság a kegyesség nagy titka, aki nem más, mint a názáreti Jézus, az Isten Fia. A 16. vers első és utolsó megállapítása Jézus élete a születéstől egészen a mennybemenetelig, mellyel arra mutat rá Pál, hogy egészen pontosan kit is ért e titok alatt. Amit közte mond: bár bűnösként elítélték, mégis igaznak bizonyult, be lett mutatva Isten mennyei világának, hirdetve lett, és hittek benne.

Bátorítás ez arra, hogy képviseljük mi is Jézus személyét, mert Ő az evangélium, Istenünk üdvözítő ereje hit által az ember életében.

Ferenczi Lajos

DÉLUTÁN | 

Betlehemből származó Messiás

Igehely: Jn 7:40-44; Kulcsige: Jn 7:42 „Nem azt mondta-e az Írás, hogy a Krisztus Dávid magvából és Betlehemből jön el, abból a faluból, ahol Dávid élt?”

Isten ígérete maradéktalanul megvalósult Jézusban. Ő a Messiás, aki Betlehemből, a Dávid városából származott. Jézus azonban úgy lett közismert, mint aki a galileai Názáretből való. Az akkor élő embernek két lehetősége volt: a külső és közismert tény alapján elutasítani Jézust, vagy ennek ellenére hinni benne, közel kerülni hozzá, és így eljutni ahhoz az eredethez, amivel Máté és Lukács kezdi az evangéliumot.

Ma sincs ez másképp. Távolról Jézus másnak látszik, mint amikor hit által és valóságosan él valakinek a szívében. Ebben van az embernek is feladata: hogy ragaszkodjon Jézus valóságos messiási mivoltához. Ezt az igénk szövegösszefüggése szerint úgy teheti meg, ha hozzá megy, és bőven iszik abból a vízből, amit a Betlehemből származó Próféta kínál, azaz ha telve van Isten Szentlelkével, termi a Lélek gyümölcsét, és szolgál a Lélektől kapott ajándékokkal. Ez áldás a gyülekezetnek és a hívő embernek egyaránt. Isten szolgái, ugyanazt a hívást képviseljük: ha valaki szomjazik, jöjjön Krisztushoz, és igyék!

Ferenczi Lajos

 Napi áhítat

Igehely: Jn 17:20–23; Kulcsige: Jn 17:22 „Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk.”

A Fiú kereszthalála visszahelyezte az embert az Édenben elvesztett jogaiba. Jézus halála az Atya kegyelmes akaratát valósította meg. Az ő útja nem e világból vezetett az Atya felé, hanem Isten felől az embervilág felé. Ez az ő páratlan kapcsolata az Atyával. Ebből következik a mi egymással való egységünk: élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus (Gal 2:20–21).

Jézus napi programja megegyezett az Atyától rá osztott feladatokkal (Jn 5:19, Jn 8:29 stb.). Minket sem oldott fel ennek kötelezettsége alól. Az engedelmesség a lelki egészségünk, szolgálatunk alapja.