2022. február 25., péntek

DÉLELŐTT | 
Tovább kellett menniük

Igehely: Lk 9:51-56; Kulcsige: Lk 9:56 „Mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse. Azután elmentek egy másik faluba.”

Jézus Samárián halad keresztül, és előre küld két tanítványt, hogy szállást keressenek. A Mestert nem szívesen látják ott. Elutasítják. Ez meglepte a tanítványokat, nem számítottak rá.

Ebből megtanulhatjuk, hogy a mi életünkben is lesznek ilyen megtapasztalások. Ahol nem fogadnak el minket, onnan továbbmegyünk, mert mások várják, hogy bemutassuk az evangéliumot. A tanítványok nem tudták elfogadni az elutasítást. Szívükben harag gyűlt az ellen a település ellen, amelyik nem akarta befogadni Jézust. Szokatlan dolgot kérdeznek Mesterüktől: akarja-e, hogy tűz eméssze meg ezeket? Jézus válasza határozott NEM. Kérdést intéz tanítványaihoz: tisztában vannak-e vele, hogy milyen lélek lakozik bennük? Amikor a másikra akarunk támadni, mindig vizsgáljuk meg előbb: Milyen lélek van bennem?

A tanítványok három évet töltöttek el Jézus mellett, és még mindig van bennük ilyen gyilkos gondolat. Lehetséges? Sajnos, igen. A megoldás nem a bosszúállás. Jézus világossá teszi, hogy Ő azért jött, hogy megtartsa az emberek lelkét. Nekünk is ez a feladatunk, hogy lelkeket mentsünk.

Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

Bátorítsuk egymást!

Igehely: Zsid 10:24-25; Kulcsige: Zsid 10:25 „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.”

Isten igéje figyelmeztet ma bennünket, hogy egymást kölcsönösen bátorítsuk szeretetre és jó cselekedetre, vigyázva egymásra. Ha az Úr Jézus magához vonzott minket, akkor vonzódnunk kell az övéihez, akik a lelki testvéreink. Isten gyermekei vagyunk, nyilvánvaló kell, hogy legyen közöttünk az egymás iránti testvéri szeretet. Ha időt szánunk az Úr Jézusra, akkor ápoljuk a lelki testvérekkel való közösséget is, osszuk meg egymással hitéletünk tapasztalatait! Ha az Úrhoz tartozunk, akkor egymáshoz is tartozunk.

A 25. versben egy újabb figyelmeztetést találunk. A gyülekezet elhagyása a hit elhagyását mutatja, a reménység hiányát és a szeretet meghidegülését. Már akkoriban is problémát jelentett az, hogy egyesek felhagytak a gyülekezeti alkalmak látogatásával. Ma is valós probléma ez. Mi húzódhat meg a háttérben? A kérdésre sok választ kapunk. Egyik lehetséges válasz az elkötelezettség hiánya. Sokak szívében hiányzik az elkötelezettség Isten felé, ezért a gyülekezet felé sem tudnak elköteleződni. Ezért Isten Igéje ma arra hívja fel figyelmünket, hogy bátorítsuk egymást.

Szűcs Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?