2022. január 3., hétfő

DÉLELŐTT | 
Megtéréshez méltóan élni

Igehely: Lk 3:7-9; Kulcsige: Lk 3:8 „Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.”

János igehirdetése nem volt kellemes a fülnek. Mérges kígyókhoz, a tarlóégetés tüze elől menekülő viperákhoz hasonlítani az őt hallgató tömeget, ellentmond az emberi elvárásnak. A szép külső mögött rejlő tisztátalan belső világra utalt ezzel.

János nem a megtérés és bemerítés ellen szól, hanem a képmutató vallásos cselekedetek ellen. A megtérés és az ezt követő engedelmességből fakadó bemerítkezés együtt járnak. Az őszinte bűnbánatot követi a bűnbocsánat bizonyossága, valamint a Krisztussal való édes közösség zálogaként az engedelmesség. Nem katonai, kényszerű engedelmességről, hanem szeretetből fakadó Krisztuskövetésről van itt szó. Nem vallásos önbizalom adja a hívő ember békességét, hanem az a meggyőződés, hogy megtérés, újjászületés által én is Ábrahám fiává lettem. Az ilyen megváltozott életből fakad a megtérés gyümölcse, amely kívánatossá teszi az Úr munkáját mások előtt is.

Miben látszik a megtérés gyümölcse életünkben? Hogyan tapasztaltuk meg Isten újjászülő munkáját? Mit tehetünk azért, hogy mások is Ábrahám fiaivá/leányaivá legyenek?

Vékás Benjámin

DÉLUTÁN | 

A jó föld ígérete

Igehely: 2Móz 3:6-10; Kulcsige: 2Móz 3:8a „El is megyek, hogy kimentsem őket Egyiptom kezéből, és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre.”

Isten ígéretei igazak és ámenek. Sokszor viszont harcba kerül az, hogy hit által ráálljunk ezekre az ígéretekre, s azok fényében rendezzük be életünket. Isten legtöbbször kritikus pillanatokban adott ígéretet egy-egy személy vagy nép számára. Semmi nem látszott az ígéret beteljesedéséből, de az egyén vagy közösség engedelmességén, hitén is múlt az isteni terv beteljesedése.

Mózes a pusztában terelgeti apósa juhait, múltja elől menekülve. Izráel népe 430 éve fogságban, csak kiáltásuk jut el Istenhez, de az eljut. Isten pedig, aki minden felett áll, bepillantást enged Mózesnek szép tervébe, a népnek szánt örökség ígéretét adja. Mi több, a dadogót, a bujdosót akarja felhasználni terve kivitelezésében. Hihetetlennek tűnt ez Mózesnek, nekünk is sokszor lehetetlennek tűnik egy-egy helyzet vagy élet megváltozása. Higgyünk Istenben! Ne saját ügyességünkben bízzunk, hanem az Ő kijelentésében, hatalmában, s engedelmeskedjünk neki! Az ígéreteiben való szilárd bizalom, s az ebből fakadó engedelmesség átvisz a földi életen az örökkévalóságig!

Vékás Benjámin

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
11 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 15:13–16 Kulcsige: Róm 15:14 „Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve minden ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani.”

Továbbadni a jót – ez nemes szolgálat és üdvös munka. Csak azt tudjuk továbbadni, amink van. Emlékszünk még vasárnapi témánkra: Betöltekezni a jóban való gyönyörködéssel. Az apostol a római gyülekezetről megállapítja, hogy telve vannak jósággal, a jó ismeretével és azzal a képességgel, hogy egymást is tudják tanítani, inteni! Olyan szolgálatot végez Pál apostol, amit az evangélium papi szolgálatnak nevez. Ez egy közös, a hívekkel együtt végzett szolgálat, amit egyetemes papság elvének nevez az egyház. Továbbadni, amit az Úrtól kapunk.