2022. július 4., hétfő

DÉLELŐTT | 
Megbékéltünk Istennel

Igehely: Róm 5:1-5; Kulcsige: Róm 5:1 „Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.”

Manapság sokan gondolják azt, hogy az Istennel való békesség az alapvetően adott. Azok, akik csak a Biblia töredékét ismerik és nem értik meg Isten és a bűnös ember között tátongó űr mélységét. Isten tett egy lépést és fia, Jézus Krisztus áldozata által áthidalta, de a hozzá vezető úthoz van egy feltétel: hit! Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni (Zsid 11:6)!

Az igaz Isten szereti a bűnös embert, de még jobban szereti az igaz embert, aki nem önerőből, családi vagy felekezeti hovatartozás miatt igaz, hanem megigazult a Krisztusba vetett hit által. Isten minden embernek egyenlő esélyt ad arra, hogy igazzá legyen. Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz...! (ApCsel 16:31b)

Ez a hit olyan kincs lehet számunkra, amit nem vehet el tőlünk senki. Ugyanakkor, ha megosztjuk másokkal, nem megfeleződik, hanem duplázódik, hiszen az Istennel való békességünk azt jelenti, hogy Krisztus örökös társai vagyunk, és jutalmat kapunk a mennyben.

A világ úgy látja meg az Istennel való békességünk, ha mi azt bemutatjuk azáltal, hogy egymással békességben élünk. Éljünk ma is így!

Szilágyi Norbert

DÉLUTÁN | 

Dicsérjétek Istent az ő közelségéért!

Igehely: Zsolt 73:21-28; Kulcsige: Zsolt 73:28 „De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.”

Ászáf, a zsoltáríró talán a legalkalmasabb arra, hogy Istent közelsége miatt dicsérje, hiszen Dávid arra rendelte, hogy a szövetség ládáját kísérje (1Krón 16:37). Habár a király helyezte oda, mégis Isten közelségét ő maga tapasztalta meg. Erről számol be a felolvasott zsoltárrészben is.

A kézfogás, amit említ a 23. vers, egy olyan szoros köteléket ír le, ami szülő, gyermek, illetve férj és feleség között lehet. Isten olyan közel van az őt félőkhöz, hogy azt érezni, tapasztalni lehet. A kézfogása egyfelől a biztonságot sugallja, másrészt az irányítást szolgálja.

Isten vezetését ma is megtapasztalhatjuk, ha keressük közelségét és tanácsait megfogadjuk. Sokan csak addig szeretnének Isten közelségében maradni, amíg Isten megszabadít, de Isten közelsége nem ebben merül ki! A zsoltáros szerint aki Isten közelségében él, az hirdeti Isten minden tettét.

Mekkora áldás ezt nekünk tudni, hogy Isten Jézus Krisztusban és a Szentlélek által ma is közel van! Kérjünk erőt, hogy méltóak legyünk ehhez a nemes feladathoz: Isten minden tettét hirdetni, és mindeközben hűséggel várni a Vőlegényt!

Szilágyi Norbert

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!