2022. március 3., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A felebarát irgalmas

Igehely: Lk 10:25-37; Kulcsige: Lk 10:37 „Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!”

Megriadok, hogy hátsó szándékkal jött a Mesterhez! Ami felől tudakozódott, az a halandó ember legfontosabbik kérdése, viszont ezzel az indulattal lefokozta azt holmi eszmecsere szintjére. Az Úr Jézus ismerte gondolatait. Mégis azzal a komolysággal kérdez vissza, amely a témát megilleti. A törvénytudó helyesen válaszol, majd figyelmeztetést kap, hogy gyakorolja is, amit mond. Ennek súlya alatt továbbra is elméleti síkon marad, és újra kérdez: „De ki az én felebarátom?”

A felebarát az Ószövetségben még az én népemhez tartozót jelentette. A fogalom a századok során beszűkült, és már csak a hittestvért tekintették felebarátnak, vagy az ugyanazon nézeten levőt. A példatörténet által az Úr Jézus tudatosította ezt a beszűkülést. A szükségben levőt épp a vallás dolgában tekintélyesebbek nem vették észre. Helyes kegyességi magatartást csak a megvetett samaritánus tanúsított, és ő lett a bajba került felebarátja.

Tedd magad a másik helyébe! – figyelmeztettek tanítóink. Valóban: a szeretet parancsának engedelmeskedve hogyan szeretném, és hogyan tanúsítanék iránta irgalmat, ha én magam lennék az a másik?

Szilágyi László

DÉLUTÁN | 

A Szolgakirály

Igehely: Jn 13:13-17; Kulcsige: Jn 13:15 „Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.”

„A legtöbb ember mindig egy fokkal feljebbre kívánkozik annál, ahol éppen van.” – Kortársam volt, és a velünk párhuzamos alegység vezetője, csendes, de igen felkészült szakember. Szívesen beszélt velünk magyarul, és elég jól. A régi ismerősi körből most már véglegesen hiányzik. A személye időnként felidéződik bennem, és ez a megállapítása is. Ugye, az Úr Jézus erre is mondhatná, hogy ti közöttetek ne így legyen (Mt 20:26).

Mit tanulhatunk ez alkalommal a Mestertől? A szolgálatban – legyen az bár igen alacsonyrendű – a személy tisztessége továbbra is ugyanaz. A tanítványnak az ilyenszerű – „Nekem kell ezt csinálnom?!” – döntéshelyzetben irányt mutat az, aki korábban már előtte járt. Az Úrtól kaptuk a megbízatást, és hozzá a képességet az egymásnak való kölcsönös szolgálatra. Ennek megcselekvésében is Ő a példa, aki „nem tekintette zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő”, és „szolgai formát vett fel” (Fil 2:6-7).

Ez a bibliai szakasz az evangéliumnak abból a nagy egységéből való, amelyben az Úr Jézus búcsút vesz a tanítványaitól. Kegyelem, ha ilyen szép örökséget hagyhatunk mi is magunk után.

Szilágyi László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 2:1–10 Kulcsige: Róm 2:10 „Viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindazoknak, akik jót tesznek, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek.”

A Biblia kétféle emberről beszél. Az egyik az, aki szereti és cselekszi a gonoszságot, a rosszat; a másik az, aki szereti és cselekszi az igazságot, a jót. Isten igazságosan fog ítélni majd az ítélet napján, és mindenkinek megfizet cselekedetei szerint (Róm 2:6). Viszont addig, ameddig a földi életünk vagy a kegyelmi idő tart, jóságos velünk. Ő ad napsütést és esőt jókra is, és gonoszokra is. Ha ma reggel fel tudtál kelni, az is az Ő jóságának köszönhető. Isten jósága minden embert megtérésre ösztönöz. Sajnos, nem mindenki veszi észre Isten jóságát.