RMBGySz*

2022. november 27., vasárnap

DÉLELŐTT | 

Csillag jön fel Jákóbból

Igehely: 4Móz 24:1-19; Kulcsige: 4Móz 24:17 „Látom őt, de nem most, szemlélem, bár nincs közel. Csillag jön fel Jákóbból, jogar támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és a koponyáját Sét összes fiának.”

A csillag és a királyi pálca a próféciában Jézus Krisztust vetíti előre, aki Jákóbból jön fel, vagy Károli szerint: „csillag származik Jákóbból”. Nagy előszeretettel szólunk erről az igazságról a karácsonyi üzenetekben, különösen, ha a betlehemi csillag és a bölcsek történetére gondolunk. Krisztus valóban Jákóbból, Izráelből származik test szerint, de mint Csillag, mint Fejedelem, a csillagokon túlról, a mennyből érkezett. A napkeleti bölcsek rá tudtak hangolódni az Isteni vezetésre, és más úton tértek vissza hazájukba. Bálám nem tért vissza hazájába, hanem Isten ellenségei mellé szegődött, és így sokat ártott Izráelnek. De neki is sokba került – az életébe és az örök életébe is – noha sok csodálatos igazságot, üzenetet adott át Báláknak és minden későbbi olvasónak, nekünk is. A csillag kapcsán Izráel érthette, hogy sokkal nagyobb vezetőjük lesz az érkező fejedelem személyében, mint a pusztai vándorlásban a felhő és a tűzoszlop. Az Isteni vezetés, irányítás természetfölötti minden esetben.

A Fejedelem győzedelmes, vele együtt népe is az. Milyen dicsőséges dolog a Győztes oldalán lenni egy átkozódó világban! Abban a tudatban, hogy, aki „áld téged (áldja Isten népét), áldott lesz, és aki átkoz téged (Isten népét), átkozott lesz” (9. v. Károli). Amikor e sorokat írom, Izráelben polgárháborús napok zajlanak a zsidók és az arabok között, a sok békeerőfeszítés ellenére. A hit és reménység tölti be szívünket, hogy a Csillag, a Fejedelem megoltalmazza népét!

Matthew Henry megjegyzi Bálámmal kapcsolatosan: „látta ugyan a Mindenhatót, de nem formálódott át ugyanazon ábrázatra”. A földi kincsek elvakították, így Izráel tiszta erkölcsének megrontásán dolgozott, aminek viszonzását vette a halálban. Az Újszövetség óv a Bálám útjától (Júd 11), és a Bálám tanításától (Jel 2:14).

A Gyülekezetnek Krisztus a feje, fejedelme. Ő vezeti dicsőségről dicsőségre, „még a pokol kapui sem vesznek diadalmat rajta” (Mt 16:17). Milyen dicsőséges dolog újjászületve ehhez a néphez tartozni!

Tőtős János

Imaáhítat: 

Könyörögjünk az eljövendő Úrhoz, hogy megragadhassuk a Hozzá menetel lehetőségét! - Zak 8:20-23

Bibliaóra: 

Tartsd meg, ami rád bízatott! – Jel 2:12-29 (Jel 2:25)

DÉLUTÁN | 

A személyes felelősség

Igehely: Ez 18:1-3, 20-23; Kulcsige: Ez 18:20 „Annak kell meghalnia, aki vétkezett. A fiú nem bűnhődik az apa bűne miatt, az apa sem bűnhődik a fia bűne miatt. Igazságáért csak az igaz kap jutalmat, a bűn pedig csak magát a bűnöst terheli.”

Az olyan szólásmondásokat, amelyek nem fedik a valóságot, a Biblia megváltoztatja. Jeremiás is kijelentette már (Jer 31:29-30), Ezékiel által pedig megerősíti, hogy mindenki önmagáért felel Isten előtt.

Ezékiel csodálatos evangéliumhirdető a megtérés igazságával kapcsolatosan. Isten várja a megtérést, akkor és ma is várja minden ember megtérését: „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság megismerésére eljusson” (1Tim 2:4).

Az isteni igény: a gonosztevő térjen meg minden vétkéből (21. v.), minden bűnt felismerni, megbánni, megvallani és elhagyni. Ez a próféta szemlélete, a Biblia szemlélete, ami soha nem változik. „Elvetted minden bűnömet, hála neked, hála neked, megtisztítottad szívemet, Úr Jézus, hála neked!” – mondja az ének. Így szabadul fel az ember szíve. Csak imádkozhatunk szeretteinkért, szüleinkért vagy gyermekeinkért, de helyettük nem térhetünk meg. Az Őszintén Isten előtt – című könyv beszél egy bűnbánó emberről, aki visszavitte szomszédjának a kötelet, amelyet tőle elvitt, de azt nem vallotta meg, hogy a kötélen rajta volt a tehén is. Az igazi megtérés nem felszínes.

Aki minden vétkéből megtér, annak Isten semmi bűnt nem tulajdonít! „Semmi gonoszságáról, amelyet cselekedett, emlékezés nem lészen” (22. v. Károli). Úgy, ahogy Mikeás is fogalmaz: „a tenger mélyére dobja minden bűnünket” (Mik 6:19). A megtérés után kiárad az élet, az igazságos cselekedetek. A Krisztus áldozatára nézve töröltettek el a bűnök a próféta korában is. A mi bűneinket is az Ő drága vére törölte el, így járhatunk az Ő igazságában és az igazságos cselekedetekben, „amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk” (Ef 2:10).

Ez a csodálatos ige bátorít bennünket az evangélium hirdetésére, ahogy Ezékiel is tette, hogy Isten nem akarja a gonosz halálát, hanem a megtérő emberekben gyönyörködik. A személyes felelősségben arra esik a hangsúly, hogy ne maradjon senki a bűneiben, mert Isten kész megbocsátani, és új élettel megajándékozni minden bűnbánó lelket!

Tőtős János

2022.11.27.