2022. november 9., szerda

DÉLELŐTT | 
Út a gyülekezet tisztaságához

Igehely: 1Thessz 4:1-12; Kulcsige: 1Thessz 4:8 „Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is rátok árasztja.”

Isten elhívása irányodban a szent élet. Az Úr, a te Teremtőd és Megváltód szent és elvárja azt, hogy ha Benne hiszel és Őt követed, mindezt tiszta szívvel tedd. A szentséghez vezető út tulajdonképpen három eszközön keresztül valósul meg az Úr gyermekének életében. Először, az ember igyekezzen elhagyni azt, ami Isten szemében helytelen vagy tisztátalan. Tartsd távol magadtól a gonosz tetteket! Másodszor, gyakorold magad azokban, amelyek az újjászületett hívő élet részeseivé kell váljanak a mindennapi életben: testvéri szeretet, csendes élet, becsületesség, szorgosság, példás élet a kívülállók irányába is. Harmadszor, Isten Szent Lelkének engedni, akit Isten ajándékozott nekünk. Ez a kedves Lélek nemcsak vigasztal, hanem erőt és bölcsességet ad arra, hogy miként éljünk Istennek egyénileg és gyülekezetileg ebben az ingoványos világban. Igyekezz ilyen életet élni, hogy a gyülekezeted tisztaságát segítsd elő ezzel is!

Hogyan vétkezhetek Isten Szent Lelke ellen?

Mi Isten legfőbb akarata az életedre és a gyülekezetedre nézve?

Mit tehetsz annak érdekében, hogy a gyülekezeted tisztaságát elősegítsd?

János Csaba

DÉLUTÁN | 

Nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt

Igehely: ApCsel 26:12-20; Kulcsige: ApCsel 26:19-20 „Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan.”

Ezékiel látomásában megnyílt az ég és nemsokára jött az isteni elhívás. Ámósz életében nem történt jóformán semmi olyan természetfeletti tapasztalat, de ott is jött a szolgálatra való elhívás. A közös mindkettőjük életében az volt, ami Pál apostolt is jellemezte. Nem voltak engedetlenek a „mennyei látomás” iránt. Nemcsak az ószövetségi időkben hívott el Isten embereket a szolgálatra, hanem az Újszövetségben is. A legbetekintőbb képet Pál apostol elhívásáról kapjuk, aki az újszövetségi idők kezdetének legkiemelkedőbb szolgája volt az Úrnak. Megvoltak neki a saját tervei, de amikor az Úr megjelent számára, akkor minden megváltozott. Megváltozott az életcélja és az elhívatása. Attól a pillanattól kezdve Jézus Krisztus szolgálatába állt.

Évről - évre egyre többször találkozunk azzal a gonddal, hogy kevesen jelentkeznek teológiára vagy bibliaiskolába. Feltevődik a kérdés: Isten talán most már nem is hív el teljes idejű szolgálatra embereket? Vagy talán egyszerűen nem engedelmeskedünk a mennyei látomásnak, mivel meg vannak a saját kis terveink? Legyél kész mindent félretenni, ha az Úr használni kíván!

János Csaba

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.