2022. október 8., szombat

DÉLELŐTT | 
Péter – halála utánra is hasznosat hagyott

Igehely: 2Pt 1:12-18; Kulcsige: 2Pt 1:15 „Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről.”

Péter, az apostol, de Péter, a halász szavai is visszhangzanak ma reggel a csendességemben: teljes igyekezettel törekedjetek, hitetekben mutassátok meg, hitetekben mutassátok meg! Egyik meghatározás sem a passzív szemlélődésről szól, miszerint nekünk a világból kivonulva, burokban kellene élnünk. Az életünk gyümölcsei mutatják majd meg, hogy tétlenek és terméketlenek voltunk-e, vagy sem. Mert mi lett volna, ha Péter pünkösdkor csak megérti a jeleket, majd hazamegy szótlanul, elégedetten: neki jutott mindenből, és az teljesen elég. De ő nem maradt sem tétlen, sem szótlan. Utólag hátrahagyott levelei, üzenetei is gondozzák, bátorítják a kései követőket. Mindig van, aki olvassa, keresi, érti a gondolatait, aki Krisztus még elkötelezettebb követője szeretne lenni, hogy az Ő ismeretében, és annak az üzenetnek a megélésében elöljárjon.

Piciny falumban több templomtorony is magasodik, több imaház is létezik, szinte már sok is. Mégis több a tétlen és terméketlen „igaz keresztyén”, mint a valódi, akit semmi sem tántorít meg a hite megélésében. Szándékosan fogalmaztam így: a megélésében, és nem az elmondásában. Elmondani tudjuk, de mi van a megélésével? Azzal is jutunk valamire?

Nyúl Zoltán

DÉLUTÁN | 

Mennyei istentisztelet

Igehely: Jel 4:1-11; Kulcsige: Jel 4:9-10 „És amikor csak dicsőséget, tisztességet és hálát adnak az élőlények a trónon ülőnek, aki örökkön-örökké él, leborul a huszonnégy vén a trónon ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt.”

Ebben a fejezetben betekintést kapunk egy olyan helyre, amit leírni nehéz, és olyan eseményekbe, amiknek ezután kell megtörténniük (2. v.). Egy trón volt a mennyben, és a trónon ült valaki. Ragyogott kimondhatatlan ragyogással. Körülötte fehérruhás, koronás vének, szünet nélküli magasztalás annak, aki egyedüliként megérdemli az imádatot. Leborul előtte mindenki, és magasztalja Őt. A mennyben, fenn, a trónusnál mindenki leborul majd. A többi uralkodó is letesz mindent elébe, a saját koronáikat is, úgy jelzik hódolatukat, magasztalásukat (9. v.).

Minden térd meghajol: „Előttem hajlik meg minden térd, rám esküszik minden nyelv” (Ézs 45:23); „hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké, és földalattiaké” (Fil 2:10). Mindenki magasztalja azt, aki az Első és az Utolsó! Nincs kivétel.

Ott szeretnél lenni, ünnepelni ezen a mennyei istentiszteleten? Ő rád is vár! Most van az idő, hogy felkészülj a találkozásra. Érdemes, nagyon érdemes felülvizsgálni mindazt, amit teszünk, vagy amit tehetnénk azért, hogy ott legyünk majd. Ezt a lehetőséget Isten még ma elénk adja, ne hagyd ki!

Nyúl Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.