2022. szeptember 16., péntek

DÉLELŐTT | 
Nehémiás visszamegy a kezdetig

Igehely: Neh 7:60-72; Kulcsige: Neh 7:72a „A papok, a léviták, a kapuőrök és az énekesek, a köznépből valók és a templomszolgák, tehát egész Izráel letelepedett a maga városaiban.”

Az előző versekben a fogságból hazatértek névsorát olvashatjuk, ami sok ismeretlen nevet tartalmaz. Vezetők, a nemzet fejei, papok, léviták, énekesek, kapuőrök, Salamon szolgái fiainak nevei. A származásukat igazolni nem tudók korlátozott jogokkal rendelkeztek. Az igazolás hiánya a papokat alkalmatlanná tette, kizárást jelentett számukra a szolgálatból. Rehabilitálásukat kizárólag az új templom jogaival felruházott főpapja végezhette el az Urim és a Tummim (tökéletes világosság) által. Az ekkor elvégzett népszámlálás lehetővé tette az asszonyok és a gyermekek Isten gyülekezetéhez való csatlakozását is. Lehetőségeikhez mérten pedig, a hála jeléül, mindenki hozzájárult a templom építéséhez.

Néhány kérdésre válaszolj ma reggel becsületesen! Ott szerepel a neved a fogságból megszabadultak névsorában? Igazolja életed a szolgálatod létjogosultságát? Van-e tudomásod Jézus Krisztus helyreállító, megújító, munkájáról az életedben? Fiatalként megragadtad-e már az Isten gyülekezetéhez való tartozás lehetőségét? Kész vagy-e támogatni Isten országának építését anyagi javaiddal is?

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

Nem vagyunk a meghátrálás emberei

Igehely: Zsid 10:32-39; Kulcsige: Zsid 10:39 „De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”

Akik a zsidók közül elfogadták Jézust a megígért Messiásnak, üldöztetésekben volt részük. A hívők életében a hit és a szenvedés kegyelme együtt jár (Fil 1:29). Erre emlékezteti a címzetteket az író, akik nem estek kétségbe akkor sem, amikor a javaiktól megfosztották őket, sőt örömmel fogadták a nincstelenséget. Ezt az örömet a mennyben számukra elkészített, félretett, romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan, jobb és maradandóbb örökség táplálta (1Pt 1:4-5). Hitünk kipróbált voltát igazolja ez a szomorúságban kapható öröm, amit az örökkévaló gazdagságba vetett reménység táplál.

Bátorítás ez az ige számomra ma is. A megtartott bizodalom nem marad jutalom nélkül. Az idősek közötti szolgálatom egyik aranymondata ez az igeszakasz. E nagy jutalom ígéretéhez békességes tűrésen és Isten akaratának a cselekvésén keresztül juthatunk. Vannak időszakok, amikor az a gondolat vigasztal: Nem sok van már! A Bíró az ajtó előtt áll! Minden jel arra mutat, hogy Jézus nemsokára érkezik!

Addig is éljünk hitből, járjunk hitben! Ne lépjünk vissza, mert abban nem gyönyörködik a mi Urunk. Aki meghátrál, elvész. Aki kitart, életet nyer.

Kiss Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Jn 14:12–17 Kulcsige: Jn 14:13-14 „Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.”

Az Úr Jézusnak van egy különleges ígérete számunkra: hozzá fordulhatunk a kéréseinkkel. Mindazt, ami megegyezik akaratával, és amit megígért az övéinek, bátran kérhetjük az Ő nevében. Biztat, hogy kérjünk, keressünk, zörgessünk (Mt 7:7–11). Van, hogy Isten nem úgy hallgatja meg kéréseinket, ahogy mi azt szeretnénk, de mindig meghallgatja. Van, hogy nem úgy kapjuk meg, ahogy azt elgondoltuk, és nem akkor, amikor mi akartuk. De Ő jobban tudja, hogy mikor mire van szükségünk, és biztosan a javunkat akarja.