2023. április 5., szerda

DÉLELŐTT | 
A helyhatóság épülete előtt

Igehely: Jn 18:28-32; Kulcsige: Jn 18:32 „Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte: milyen halállal kell meghalnia.”

Kálváriája utolsó előtti állomásához érkezik Jézus. Az utolsó vacsora terme, a Gecsemáné-kert, Annás és Kajafás főpapok palotája után, most a világi ítélő hatalom letéteményese, Pilátus, a helytartó előtt áll.
A sábáti tisztaságára oly kényes, de egy ártatlant szemforgató képmutatással elítélni kész küldöttség szinte utasításba adja Pilátusnak a kivégzés feladatát. „Nekünk senkit sincs jogunk megölni!” Valóban nincs joguk. De lehetőségük sem! Hiába döntöttek úgy, hogy elteszik láb alól ezt a „felforgatót”, ezt az „istenkáromló”, tanulatlan galileait. Az embernek nem volt hatalma megölni Őt. Valójában először Isten döntött arról, hogy elküldi Fiát áldozatul a világ bűnéért. Azután Jézus döntött, hogy elfogadja az Atya akaratát. Csak ezután dönthetett az ember.
Azt mondják a lélekbúvárok, hogy amikor valaki készakarva el akarja dobni az életét, előbb diszkrét jeleket küld a környezetének, mintegy figyelmeztetve őket: erre készülök. Jézusról háromszor olvassuk, hogy közelgő haláláról beszél. Ám Ő nem elvetni, hanem odaadni akarta az életét.

Füstös Gyula

DÉLUTÁN | 

Az Úr Jézus és Heródes

Igehely: Lk 23:1-12; Kulcsige: Lk 23:11 „Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz.”

A keresztyénség nagy családjában sok csodaváró, ámulatot kereső névleges Krisztus-követő van. Számukra Jézus elsősorban csodatevő, ezért a hit helyett a csodavárást teszik meg látszat-keresztyén életük alapjául. A szó átvitt értelmében Heródesek ezek, akik önmagukat csapják be azzal, hogy a megtapasztalásban, és nem az ige-hallgatásban keresik üdvüket. Az ilyenek nem tudják, hogy Jézussal találkozni nem lehet következmények nélkül: vagy ítélet, vagy kegyelem lesz a folytatása. Kikerülhetetlen és megkerülhetetlen a döntés meghozatala, ha Jézus szellemi látókörünkbe kerül.
Heródes számára ez az első, egyben utolsó találkozás volt Jézussal. És vesztett. Júdás három év tanítványság után lesz vesztes. Péter ellenben, – bár láthattuk zabolátlan hevességét, mégis kegyelmet talál megalázkodásával, még akkor is, ha ítéletet érdemelne árulásával.
Minden találkozás a Megfeszítettel egy tükör, amiben önmagunk hibáira csodálkozhatunk rá. Aki mellette sem látja meg igazi önmagát, az akaratán kívül hozzájárul Jézus megfeszíttetéséhez.

Füstös Gyula

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 2:1–10 Kulcsige: Róm 2:10 „Viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindazoknak, akik jót tesznek, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek.”

A Bib­lia két­fé­le em­ber­ről be­szél. Az egyik az, aki sze­re­ti és cse­lek­szi a go­nosz­sá­got, a rosszat; a másik az, aki sze­re­ti és cse­lek­szi az igaz­sá­got, a jót. Isten igaz­sá­go­san fog ítél­ni majd az íté­let nap­ján, és min­den­ki­nek meg­fi­zet cse­le­ke­de­tei sze­rint (Róm 2:6). Vi­szont addig, amed­dig a földi éle­tünk vagy a ke­gyel­mi idő tart, jó­sá­gos ve­lünk. Ő ad nap­sü­tést és esőt jókra is, és go­no­szok­ra is. Ha ma reg­gel fel tud­tál kelni, az is az Ő jó­sá­gá­nak kö­szön­he­tő. Isten jó­sá­ga min­den em­bert meg­té­rés­re ösz­tö­nöz. Saj­nos, nem min­den­ki veszi észre Isten jó­sá­gát.