2023. december 22., péntek

DÉLELŐTT | 
Reményteljesen várhatjuk az utolsó napot

Igehely: Jn 6:35-40; Kulcsige: Jn 6:40 „Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.”

„Megtört a teste énértem is…” (HH 470) - Új napra virradtunk és máris éhesek vagyunk. Nem elég, hogy idén már sokszor ettünk, kell az új erő, kell a mindennapi kenyér. Ezért dolgozunk egész évben, sokan még ma is. Közben csendesen hangzik felénk az Úr szava: „Nem több-e az élet a tápláléknál…”? (Mt 6:25-34) 
Adventi várakozásunk elsődlegesen nem a földiekről szól. Mesterünk szeretne egyre közelebb vonni magához. Felhívja a figyelmünket olyan dolgokra, amit nélküle sohasem tudnánk meglátni. A testté lett Ige beszél hozzánk ezen a reggelen: Vajon megértjük-e, mi az Atya akarata velünk a következő napokban? Meglátják-e a Fiút rajtunk keresztül? Lesznek-e, akik ezekben a napokban kezdenek hinni Őbenne? Mivel akar a Mester táplálni bennünket az ünnepen? Vajon nem kellene-e még valamit tennünk az Ő nevében? Talán nem lenne jó feláldozni egy étkezést az Ő szolgálatának oltárán? Vagy meghívni valakit Vele együtt asztalközösségbe? Mit kér tőlünk ma Krisztus? Hogyan várjuk eljövetelét?

Huli Sándor

DÉLUTÁN | 

A visszaélés büntetése

Igehely: Hab 1:1-11; Kulcsige: Hab 1:6 „Mert most útnak indítom a káldeusokat, ezt a kegyetlen és szilaj népet. Bejárja a széles földet, birtokba veszi mások hajlékait.”

„Fáradt vagy, és nyom a bűnnek terhe? Mondd el Uradnak ...”  (HH 208) Gyakran elfáradunk, időnként megfáradunk, és olyan is van, hogy belefáradunk valamibe. Sokféle fáradtság környékez bennünket a készülés végéhez közeledve. Vajon bele lehet fáradni a várakozásba is? A Példabeszédek könyvében ezt olvassuk: „A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája.” (13:12) Mai igénk pedig Habakuk próféta fáradt kérdésével kezdődik. Hogyan szeretné az Úr megpihentetni fáradt gyermekeit? Úgy, hogy megszólít és ismét az Ő cselekedeteire irányítja a figyelmünket. Mert lesz egy nap, amikor Ő ítéletet tart és mindent újjáteremt. Akkor „az igazak várakozása örömre fordul, de a bűnösök reménysége semmivé lesz.” (Péld 10:21) Addig pedig tovább bátorít, hogy „a jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el …” (Gal 6:9) Szükségünk van meghallani az Ő hangját, bármilyen fáradtak is vagyunk, mert egyedül az jelent nekünk megnyugvást. Hadd legyen hát ma esti imádságunk a jól ismert ének: „Adj új erőt, Urunk ...”! (HH 15)

Huli Sándor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kor 6:14–7:1 Kulcsige: 2Kor 7:1 „Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket!”

Sajnos, olyan világban élünk, és olyan időket értünk meg, amikor mind jobban összemosódnak a határok a világosság és a sötétség között, igazság és gonoszság között. Próbáljuk ezeket megmagyarázgatni: nem lehetünk maradiak; el kell fogadnunk a másságot; jobban kell, hogy szeressük felebarátainkat, gyermekeinket. A gyülekezetben is engedékenyebbek kell, hogy legyünk, több mindent eltűrve és megértve. Ez mind jó lehet, de vajon ezekkel az érvekkel nem szélesítjük-e ki a keskeny utat olyan útra, ahol már mindent szabad?