2023. február 23., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Kétségtelen gyógyulás

Igehely: Jn 9:13-23; Kulcsige: Jn 9:18 „A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit.”

Kétségtelen az isteni érintés hatása. Tegnap láthattuk, amint a vakon született ember látó lett. De hogyan történt ez? Az Úr Jézus érintése következtében. A mai igeszakaszunk bemutatja, amint a farizeusok kételkednek a gyógyulásában. Ez nincsen másképp manapság sem. Az Úr gyermekei számára kétségtelen az Úr gyógyítása. Az ördög gyermekei számára azonban ez kétségeket vonhat maga után, ahogy a farizeusok példájából is látjuk. Mindegy, hogy az emberek hogyan válaszolnak a gyógyulásunk láttán. A lényeg az, hogy mi hogyan válaszolunk az isteni érintés következtében: hallgatunk, vagy bizonyságot teszünk a gyógyulásunkról? A vakon született ember így szólt a farizeusok előtt: „Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.”
Hiszem, hogy olvasóink között vannak olyan személyek, akik megtapasztalták a testi / lelki gyógyulást. Mit teszünk most, amikor már meggyógyultunk? Vannak dolgok, amiket nem tudunk vagy nem értünk. Istent dicsőíteni, bizonyságot tenni, másoknak Krisztusról beszélni viszont tudunk. Valljuk meg a hitünket, és ne hallgassunk! Szóljuk az igét másoknak is, hogy ők is megtapasztalhassák a szabadulás örömét!

Szűcs Dániel

DÉLUTÁN | 

Az Istenben bízók győzelme

Igehely: Zsolt 20:7-9 „Jól tudom, hogy az Úr győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes jobbjának hőstetteivel. Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét. Ők térdre rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk, és talpon maradunk.”

Ki ne akarna egy versenyben győzni? Aki nem akar győzni, az versenyre sem megy! Hétköznapjainkat veszteségek és győzelmek övezik. Harcolunk önmagunkkal, indulatainkkal, a rendszerrel. Harcolunk egy ügyért, személyért, elismerésért. A hívő élet is lelki harc a gonosszal szemben (Ef 6:12).
Vajon minden harcunk az Úr ügyéért folyik, vagy a magunk igazságát akarjuk érvényre juttatni? Tudunk-e csendben harcolni, a béke követei lenni? Elismerjük-e, hogy minden kegyelem, és Isten adja a győzelmet? „Az Urunk harcol értünk, ha mi csendben vagyunk.” Milyen harcaink vannak, kiért vagy miért vívjuk őket? Megéri-e harcolni? Isten adta nekünk ezt a feladatot?
Az Efézusi levélben a lelki fegyverzetek mind fel vannak sorolva. Ha érett keresztyének akarunk lenni, vállalnunk kell a harcot ahhoz, hogy Istenben bízva győzedelmes életünk legyen. Smith Wigglesworth mondta: „Nagy hitet nagy harcok teremtenek, és a nagy bizonyságok nagy próbák eredményeként születnek. Nagy győzelmek pedig csak megpróbáltatások után várnak ránk.”
Tudjuk, Valaki harcol értünk. Sokszor eszembe jutnak id. Veres Ernő testvér szavai: „A legnagyobb harcok nem a harcmezőn, hanem a térdünkön dőlnek el.”

Joó Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Mt 21:33–45; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”

Az Úr Jézust sokféleképpen el lehet utasítani. Amint tegnap a két testvér példázatában láttuk, el lehet hárítani a hívását szép szavakkal, amelyek illedelmes és engedelmes szavaknak tűnnek, és el lehet utasítani durván, engedetlenül. A vége mindegyiknek büntetés, akárcsak a hanyag közömbösségnek. A szőlőmunkások a legdurvábban viszonyulnak a szőlősgazdához, ami tükrözi a farizeusok és a főpapok gyilkos ellenállását. Meg is értették, hogy Jézus róluk beszél, mivel ők voltak akkor a lelki munkások az Úr szőlőjében.