2023. július 27., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Tíz leprás

Igehely: Lk 17:11-19; Kulcsige: Lk 17:14 „Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odaértek, megtisztultak.”

Nemcsak az általunk hevesnek nevezett bűnök veszélyesek a tanítvány életére, hanem például a hálátlanság is eltávolíthat a Mestertől. A tíz leprás férfi mindegyike kiáltott és kérte Jézus Krisztust, hogy gyógyítsa meg őket. Mondhatnánk, hogy hittek a Mesterben. Aztán volt hitük elindulni a paphoz és amíg odaértek, megtisztultak. Sajnos csak egynek volt hite hálát adni és egyértelműen dicsérni Istent a történtekért. Ő samáriai volt, akikkel a zsidók nem érintkeztek. Lukács azt jegyzi meg, hogy ez a volt beteg a gyógyulása után fennhangon dicséri az Istent, arcra borul és imádja Krisztust.
Drága testvéreim, mi mindenből szabadított és gyógyított már meg az Isten? Vajon kitör-e belőlünk az egyértelmű hála és hódolat? Hogyan fejezhetnénk ki még bizonyosabban Jézus Krisztus iránti hálánkat, lelkesedésünket? Testvérem, dicsekedj az Istennel másoknak! A Róm 5:2-3, 11 alapján mondom, dicsekedj reménységeddel, próbáiddal és Istennel! Pál apostol szerint nincs lelkesítőbb dolog a világon, mint Istenünk ismerete és az, hogy Ő szeret bennünket. Ettől pedig semmi sem választhatja el Isten választottait! (Rom 8: 31-39)

Petyár Lóránd

DÉLUTÁN | 

Megkövezték Pált

Igehely: ApCsel 14:8-10 „Kriszpusz, a zsinagógai elöljáró pedig hitt az Úrban egész háza népével együtt, és a korinthusiak közül, akik hallgatták őt, szintén sokan hittek, és megkeresztelkedtek. Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban.”

A mai megválaszolásra váró kérdésünk az, hogy érdemes-e olyanokkal jót tenni, segíteni, vagy azokért nagyobb áldozatot vállalni, akik az ellenségeink, és soha nem fogják azt jóval viszonozni? Érdemes-e azoknak elmondani az evangéliumot, és befektetni időt, energiát, esetleg pénzt, akik el fogják utasítani, sőt bántani fognak érte? Honnan jön az erő a hívő embernek akkor, amikor ilyen élethelyzetbe kerül? A választ ezekre a kérdésekre mindenképpen az igében fogjuk megtalálni.
Úgy vagyunk vele, hogy automatikusan az a válaszunk ezekre a kérdésekre, hogy természetesen érdemes, és vállaljuk a kockázatot. Sajnos, az esetek többségében, amikor csak esélye van annak, hogy mindazt megtapasztaljuk, amit Pál, megfutamodunk. Hogy lehet ezt elkerülni? Az ige azt mondja, hogy nézzük azokat, akik a munka által Isten országához tartoznak (sánta); másodsorban ne engedjük, hogy a hitetlen emberek értékelése befolyásolja önazonosságunkat, szolgálatunkat; és nem utolsó sorban vegyük körül magunkat megbízható, hiteles testvérekkel.

Ferkő Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kor 10:1–6 Kulcsige: 2Kor 10:1 „Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok.”

A sze­líd ember ke­mé­nyen har­col. Tudja, hogy a test­ben való lét min­den pil­la­na­ta az el­bu­kás le­he­tő­sé­gét rejti, ezért arra tö­rek­szik, hogy ne test sze­rint éljen, és ne testi módon ha­da­koz­zon. A bűn elő­ször a gon­do­la­tok­ban keres fész­ket, majd onnan ki­in­dul­va ural­ja le az ér­ze­lem­vi­lá­got, a test tag­ja­it. Ezért a hívő ember el­ső­sor­ban a saját gon­do­la­ta­i­val vívja meg a har­cot, azo­kat igyek­szik fog­lyul ej­te­ni a Krisz­tus irán­ti en­ge­del­mes­ség­re. Nem kicsi küz­de­lem ez!