2023. július 30., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Péter és János az Ékes-kapunál

Igehely: ApCsel 3:1-11; Kulcsige: Zsid 2:4 „Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.”

Az ApCsel 3:1–7-ben olvasható igeszakasz egy csodát ír le, amely által az Üdvözítő bizonyságot tesz arról, hogy Péter és János nem csupán galileai-tengeri halászok voltak, hanem apostollá hívta el őket az Újszövetség megírására és az Úr Jézus tanításának magyarázására.
Az Úr azzal bizonyította a tanításuk egyediségét, és erősítette meg annak tekintélyét, hogy az apostolok szolgálatát jelek és csodák is kísérték, olyanok, amelyeket nem terveztek be előre. Péter és János például nem tervezte be előre a sánta meggyógyítását az Ékes-kapunál, vagy Péter nem tervezte, hogy börtönbe kerül, és egy csoda által kiszabadul onnan. Ezek a csodák azért történtek, mert Isten általuk erősítette meg az apostolok üzenetének tekintélyét. A zsidókhoz írt levél írója az apostolok által véghezvitt csodák kapcsán ezt mondja: „Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét” (Zsid 2:4).
Ezeket az igazságokat imáinkban szem előtt tartva: Adjunk hálát az Úrnak az üdvösségre és a szolgálatra való elhívásunkért. Könyörögjünk, hogy az igehirdetők Jézus nevének tekintélyével és a Szentlélek hatalmával szolgáljanak. Imádkozzunk, hogy az emberek belépjenek az Úr házába, a Jézus Krisztusba vetett hit által, aki a „legékesebb kapu”. 

Petrică Crețu

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Adjunk hálát Jézusunknak, hogy felhatalmazott a hozzá hasonló jócselekedetekre! – Jn 14:12-13

Bibliaóra: 

Bibliaóra: A bizalom próbája – 2Móz 16:1-12; 17:1-7 (Zsolt 78:23-24)

DÉLUTÁN | 

A gyülekezeti fegyelem

Igehely: 1Kor 5:1-13; Kulcsige: 1Pt 1:15 „Hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – ti is szentek legyetek egész magatartásotokban.”

„A kiválóság ára a fegyelem, a középszerűség ára a csalódás” – mondta William Arthur Ward. Isten egyházának egyik kiemelkedő jellemzője a szentség. A héber „kádós” szó egyfelől elkülönülést, másfelől tisztaságot fejez ki. Isten azáltal szenteli meg a hívőket, hogy félre teszi őket az Ő szolgálatára, miután az Úr Jézus áldozata által megtisztította őket. Isten a gyülekezetétől a legnagyobb mértékű szentséget várja el. Azt kéri a gyermekeitől, hogy az Ő mércéje szerint legyenek szentek (1Pt 1:15–16). Korinthusban a bűn miatt megromlott a gyülekezet szentsége, ezért Pál apostol felszólította őket, hogy ne csak megelőző, hanem javító céllal is gyakorolják a gyülekezeti fegyelmezést.
A javító célú fegyelmezést Isten szeretete megnyilvánulásaként kell értelmezni, aki az elesettek helyreállítását kívánja – hogy az Úr dicsősége és a gyülekezet bizonyságtétele újból helyreálljon, és a szentség színvonala visszakerüljön a legmagasabb szintre.
Isten elvárásai alapján valljuk meg bűneinket, és kérjünk bocsánatot értük. Imádkozzunk azok helyreállásáért, akik bűnbe estek. Kérjünk bölcsességet, hogy a gyülekezeti fegyelmezést az Isten akarata szerint alkalmazzuk. Adjunk hálát a kegyelemért, hogy Jézus vére által az Úr újra megszentelhet bennünket. 

Petrică Crețu

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 14 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.